Mini-lexikonunk azoknak a költőknek, íróknak a rövid életrajzából nyújt szűk válogatást, akik valamilyen formában részt vettek a forradalom szellemi előkészítésében és eseményeiben, vagy örökségének megőrzésében.
Aczél Tamás, András Sándor, Ágh István, Benedikty Tamás, Béri Géza, Bertók László, Bihari Sándor, Buda Ferenc, Csalog Zsolt, Csoóri Sándor, Csurka István, Déry Tibor, Eörsi István, Faludy György, Fekete Gyula, Ferdinandy György, Gérecz Attila, Gömöri György, Göncz Árpád, Határ Győző, Háy Gyula, Illyés Gyula, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kabdebó Tamás, Karátson Gábor, Karinthy Ferenc, Kárpáti Kamil, Kassák Lajos, Kiss Dénes, Kuczka Péter, Lakatos István, Makkai Ádám, Márai Sándor, Molnár Zoltán, Nagy Gáspár, Németh László, Obersovszky Gyula, Oláh János, Örkény István, Papp Tibor, Páskándi Géza, Petri György, Pomogáts Béla, Sárközi Mátyás, Sulyok Vince, Szabó Lőrinc, Szathmáry György, Tamási Áron, Tamási Lajos, Tardos Tibor, Tóbiás Áron, Tollas Tibor, Tóth Bálint, Varga Domokos, Veres Péter, Zelk Zoltán
Aczél Tamás (Budapest, 1921 – Boston, 1994) író, költő, újságíró. 1945 után a kommunista írók csoportjához tartozott. 1948-tól a Szikra Kiadó lektorátusát vezette. 1950 és 1953 között a Csillag című folyóirat főszerkesztője volt. 1953 és 1956 között a Magyar Írók Szövetségének titkára. 1953 után Nagy Imre híve lett. 1956-ban elhagyta az országot; sztálinista múltját éles önkritikával illette. 1956-tól Angliában, 1966-tól Amerikában élt. Az emigrációban a Magyarság Világlapja és az Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1966-tól a Massachusettsi Egyetemen tanított, és a Nemzetközi PEN Klub alelnöke volt.
Művei: Ének a hajón (versek, 1941), A szabadság árnyékában (regény, 1948), Éberség, hűség (versek, 1948), Vihar és napsütés (regény, 1949), Jelentés helyett (versek, 1951), A szellemi ellenállás története a vasfüggöny mögött (tanulmány, 1959), The Revolt of the Mind (esszé, 1959, Méray Tiborral, magyarul: Tisztító vihar. Adatok egy korszak történetéhez, 1989), The Ice Age (regény, 1965), Illuminations (regény, 1981, magyarul: Illuminációk, 1991), The Hunt (regény, 1990, magyarul: A vadászat, 1994)
Díja: Kossuth-díj (1949)
András Sándor (Budapest, 1934) költő, író, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1956-ban szerzett magyar szakos diplomát a szegedi egyetemen. 1956-ban, a forradalom után emigrált. Oxfordban folytatott egyetemi tanulmányokat. Nagy-Britanniában és Németországban élt, majd az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1965 és 1969 között a magyar nyelv és irodalom tanára volt Berkeleyben. A washingtoni Howard Egyetem professzora 1969 és 1996 között. 1981 és 1996 között kiadta és szerkesztette az Arkánum című folyóiratot.
Művei: The Exile of Gods (esszékötet, 1968), Rohanó oázis (versek, 1970), Mondolatok (versek, 1981), A teremtéselőtti ember (versek, 1993), Heidegger és a szent (esszékötet, 1994), Ikervilág (esszékötet, 1996), Játék vagy kaland (esszékötet, 1998), Emberpassió. Válogatott és új versek, 1956–1998 (versek, 1999), Franciska könyve (versek, 2000), Szerelem: megközelítések (versek, 2000), „nem adnám semmiért ezt a zimankós szabadságot”. Futamok Kemenes Géfin László Fehérlófia című könyvéről (esszékötet, 2003), Lutheránus Zen (esszékötet, 2004), Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén (prózakötet, 2006), Szent Kujon Megkísértése (prózakötet, 2007), Bretinhídon Atlantiszba (esszékötet, 2010), Az otthonos idegen (esszékötet, 2011), Mi vagyunk most a vandálok is (versek, 2012).
Díjai: Nagy Imre-emlékplakett (1995), József Attila-díj (1999), Ady Endre-díj (2000), Szépíró Díj (2006), Füst Milán-díj (2007), Nagy Imre-érdemrend (2010), Arany János-díj (2016).
Ágh István (Felsőiszkáz, 1938) költő, író. Nagy László költő testvére. Az 1956-os forradalom idején súlyosan megsebesült a Kossuth téri sortűzben. 1961-ben végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom–könyvtáros szakán. Az Új Írás versrovat-vezetője, majd a Hitel főmunkatársa, szerkesztője. Októberi fogadalom címmel ’56-os tematikájú próza- és verseskötetet jelentetett meg.
Művei: Szabad-e énekelni (versek, 1965), Rézerdő (versek, 1968), A tündér megkötözése (versek, 1971), Jóslatok az újszülöttnek (versek, 1973), A madár visszajár (szociográfia, 1973), Jól vagy? (versek, 1977), Krumplinyomó-huszár (gyermekversek, 1977), Üres bölcsőnk járása (ifjúsági ismeretterjesztő könyv, 1977), Boldog vérem (versek, 1979), Hányat nézek a naptárban? (ifjúsági ismeretterjesztő könyv, 1980), Napvilág (versek, 1981), Struga manó csöngölődzik (meseregény, 1982), Egy álom következményei (esszék, 1983), Keseredik a föld héja (versek, 1984), Dani uraságnak (szociográfia, 1984), Felekirály (meseregény, 1985), Egymás mellett (regény, 1986), Napló és tulipán (versek, 1987), Utolsó terelés az őszi legelőn (szociográfia, 1989), Kidöntött fáink suttogása (regény, 1990), Emberek éltek itt (versek, 1991), Rókacsárda (regény, 1993), Évfordulók (versek, 1994), Parazsat evő paripa (versek, 1995), Virágárok (esszék, 1996), Árokból jön a törpe (elbeszélések, 1997), Mivé lettél (versek, 1998), A képzelet emléke (versek, 2000), Ahogy a vers mibennünk (esszék, 2000), Válogatott versek (2000), Semmi sem úgy (versek, 2003), A megtalált időből (versek, 2005), Októberi fogadalom (versek és elbeszélések, 2006), Hívás valahonnan (versek, 2011), Összegyűjtött versek I-II. (2013)
Díjai: József Attila-díj (1969, 1980), Artisjus Irodalmi Díj (1986), Kossuth-díj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), a Magyar Művészetért Alapítvány Díja (1995), Prima-díj (2009), Balassi Bálint Emlékkard (2010), Péterfi-díj (2013), Nemzet Művésze (2014), Kölcsey-emlékplakett (2015).
Benedikty Tamás (Szeged, 1940) író, költő. 1956-ban a forradalmi tüntetések aktív résztvevője volt. 1965 őszén összeesküvés kezdeményezése, illetve államellenes izgatás vádjával letartóztatták és bebörtönözték. 1967-ben szabadult. 1990-től szabadfoglalkozású író és filmes. Szuvenír című regényében 1956-os élményeit örökíti meg.
Művei: Szamurájok (regény, Horváth Tamás néven, 1989), A láthatatlan fészek (regény, Horváth Tamás néven, 1990), Szállj le, édes szekér! (versprózák és novellák, Horváth Tamás néven, 1992), Szuvenír (regény, 1999, 2006, Benedikty Tamás néven), Majdnem boldogan (versek, Benedikty Tamás néven, 2006), A helytállás csöndje (esszék, Benedikty Tamás néven, 2009).
Díja: Magyar Művészetért Díj (2008), a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Illyés Gyula-díja (2013).
Béri Géza (Budapest, 1933 – Budapest, 1979) költő, drámaíró, novellista, műfordító. 1953 és 1956 között – „a fennálló rend fegyveres megdöntésére irányuló szervezkedés miatt” – a váci börtön életfogytiglanra ítélt rabja, ahol a Füveskert nevű költőcsoport tagja volt. Kiszabadulása után, 1956-ban – a Széna-téren és a Várban – részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban. 1956 után nem jelenhetett meg önálló kötete. 1979-ben önkezével vetett véget életének.
Művei: Béri Géza válogatott versei és novellái (1992), Hajó a hegyen (az előző kötet javított kiadása, 2001), Eszme, halaknak (válogatott versek, 2015),
A sárkányölő (válogatott novellák Kirják Miklós illusztrációival, 2015).
Bertók László (Vése, 1935) költő, író. 1955-ben néhány verséért „államrend elleni izgatás” vádjával nyolc hónapi börtönre ítélte a kaposvári megyei bíróság, ezért szeptember 6-án törölték a főiskolára felvettek sorából. 1956. július 19-én katonai szolgálatra hívták be; december 4-én szerelték le. 1959 szeptemberében vették fel a Pécsi Tanárképző Főiskola levelező tagozatára, magyar–történelem szakra; 1963-ban diplomázott. 1965-től könyvtáros Pécsen; 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig főmunkatársa. „Priusza” miatt hosszú ideig nem jelenhetett meg verseskötete.
Művei: Lengő fényhidak (versek, 1964), Fák felvonulása (versek, 1972), Emlékek választása (versek, 1978), Tárgyak ideje (versek, 1981), Ágakból gyökér (versek, 1984), Hóból a lábnyom (versek, 1985), A kettészakadt villamos (versek, 1987), Kő a tollpihén (versek, 1990), Priusz (dokumentumregény, 1994), Három az ötödiken (szonettek, 1995), Deszkatavasz (versek, 1998), Dongó a szobában (esszék, 1998), Februári kés (versek, 2000), Valahol, valami (versek, 2003), Háromkák (versek, 2004), Platón benéz az ablakon (versek, 2005), Hazulról haza. Ősök, műhelyek, élet (önéletrajz, 2005), Hangyák vonulnak (versek, 2007), Két lepke csapkod (versek, 2007), Pénteken vasárnap (versek, 2010), Ott mi van? (versek, 2014), Firkák a szalmaszálra (versek, 2015)
Díjai: Radnóti-díj (1973), József Attila-díj (1982), Janus Pannonius Művészeti Díj (1983), Robert Graves-díj (1989), Déry Tibor-díj (1990), Weöres Sándor-díj (1993), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1997), Radnóti-díj (életművéért) (2002), Kossuth-díj (2004), Artisjus-díj (2008), Martyn Ferenc-díj (2009)
Bihari Sándor (Kisgyőr, 1932 – Budapest, 2011) költő, szerkesztő. 1951–1955 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom szakán tanult. Az 1956-os forradalom után bebörtönözték, majd 1958–1959 között internálták. Ezután hosszabb ideig nem adhatott ki verseskötetet. Szabadulását követően 1959–1963 között a miskolci Városi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként. 1963–1974 között a Magyar Televízió szerkesztője, 1974–1990 között az Új Írás versrovatának vezetője volt.
Művei: Emelt fővel (versek, 1953), Vándor, neonfényben (versek, 1963), Utóhang a megpróbáltatáshoz (versek, 1965), Kaptárkövek (versek, 1967), Minden nap élni (versek, 1970), Lélegzet (versek, 1977), Rajzok a levegőre (versek, 1980), Teremtődünk (versek, 1984), Summa (válogatott és új versek, 1998), Minden dolgok közt (versek, 1992), Borjúláncon (memoár, 1996), Hegyek hullámverése (versek, 1999), Kettesben az idővel (versek, 2001), Égrenyíló (versek, 2003), Egymást diktáló versek Mondják az életem (versek, 2004)
Díjai: József Attila-díj (1966), Quasimodo-emlékdíj (1994), Szabó Lőrinc-díj (1995), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002)
Buda Ferenc (Debrecen, 1936) költő, író, műfordító. 1957-ben három forradalmi témájú verse miatt börtönbe került; 1958-ban szabadult. Börtönbüntetése miatt megszakadt egyetemi tanulmányait 1968-ban fejezte be a debreceni egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. A hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 1970 és 1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa. 2006-ban Túl a falon címmel egy teljes ’56-os tematikájú verseskötetet jelentetett meg.
Művei: Füvek példája (versek, 1963), Ébresszen aranysíp (versek, 1970), Kócmadzag (gyermekversek, 1979), Holt számból búzaszál (versek, 1982), Csönd, ének, csönd… Buda Ferenc ötven esztendős (versek, kritikák, interjú, 1986), Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988), Csöndország (versek, 1991), Egyetlen verseink (versek, 1991), Ének a Don hőseiért (versek, 1992), Árvaföld (versek, 2000), Árapály (versek, 2005), Túl a falon – Az én ötvenhatom (versek, 2006), Mi híja még. Versek 1955-2005 (2006), Isten szalmaszálán. Buda Ferenc legszebb versei (2006), Rendkeresés: jegyzetlapjaimból (2009), Színre szín. Két mesejáték (2010), Világ világom (visszaemlékezések, 2011), Fehérlófia (mesék, 2014), Míg élsz (versek, 2014)
Díjai: Radnóti Miklós-díj (1973), József Attila-díj (1973), a Művészeti Alap díja (1979), SZOT-díj (1988), IBBY-díj (1989), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Magyar Művészetért Díj (1993), Pro Literatura-díj (1996), Déry Tibor-díj (1999), Balassi Bálint Emlékkard (2000), Kölcsey-díj (2000), Kossuth-díj (2005), Bács-Kiskun Megye Prima Díja (2007), Nemzet Művésze (2014)
Csalog Zsolt (Szekszárd, 1935 – Budapest, 1997) író, szociográfus, szociológus. Az 1956-os forradalomban – egyetemistaként – fegyverrel harcolt, többek között a Rádiónál. Ennek ellenére a forradalom leverése után sikerült elkerülnie a felelősségre vonást. 1960-ban diplomázott az ELTE történelem–néprajz–régészet szakán. Muzeológusként dolgozott, majd szociológiai, szociográfiai kutatásokban vett részt. 1985 és 1989 között Amerikában élt. A hetvenes-nyolcvanas években csatlakozott a demokratikus ellenzékhez; a Szabad Demokraták Szövetsége egyik alapítója volt. 1992-ben a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője, majd 1993–1994-ben elnöke volt.
Művei: Tavaszra minden rendben lesz (elbeszélések, 1971), Kilenc cigány (szociográfia, 1976), Temető ősszel (elbeszélések, 1977), Parasztregény (dokumentumportré, 1978), A tengert akartam látni (szociográfia, 1981), Cigányon nem fog az átok (regény, 1988), M. Lajos 42 éves (dokumentumregény, 1989), Fel a kezekkel! (szociográfia, 1989), Egy téglát én is letettem (portré, 1989), Doku ’56, Öt portré a forradalomból (1990), Falak és falromok (elbeszélések, publicisztikai írások, 1994), Csendet akarok! (monodráma, 1999)
Díjai: A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990), Déry Tibor-díj (1991), József Attila-díj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Joseph Pulitzer-emlékdíj (1995), Pro Humanitate et Libertate díj (1996), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
Csoóri Sándor (Zámoly, 1930 – Budapest, 2016) költő, író, forgatókönyvíró, közéleti személyiség. 1955-től 1956-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. A forradalom leverése után sokáig nem szerepelhetett sem a rádióban, sem a televízióban. 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja. 1987-ben részt vett a Magyar Demokrata Fórum megalapításában; 1993-ig az MDF elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991 és 2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke. A nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmainak és a rendszerváltozásnak nagy hatású szereplője, gondolkodója. Illyés Gyula halála után őt nevezték „a nemzet költőjének”.
Művei: Felröppen a madár (versek, 1955), Ördögpille (versek, 1957), Menekülés a magányból (versek, 1962), Tudósítás a toronyból (szociográfia, 1963), Kubai napló (útirajz, esszé, 1965), A költő és a majompofa (karcolatok, 1966), Második születésem (versek, 1967), Faltól falig (esszék, 1969), Lekvárcirkusz bohócai (gyermekversek, 1969), Forradás – Ítélet – Nincs idő (irodalmi forgatókönyvek, Kósa Ferenccel, 1972), Párbeszéd, sötétben (versek, 1973), Bíztató (1973), Utazás félálomban (novellák, esszék, karcolatok, 1974), Sose harmadnapon (versek, 1976), A látogató emlékei (versek, 1977), Jóslás a te idődről (versek, 1979), Nomád napló (novellák, esszék, karcolatok, 1979), 80 huszár (irodalmi filmforgatókönyv, Sára Sándorral, 1980), A tizedik este (versek, 1980), Iszapeső (kisregény, 1981), Készülődés a számadásra (esszé, 1981), A magyar apokalipszis. Töprengés a második magyar hadsereg összeomlásáról (esszé, 1981), A félig bevallott élet (esszék, 1982), Elmaradt lázálom (versek, 1982), Tenger és diólevél (esszé, előadás, versek, 1982), Várakozás a tavaszban (válogatott versek, 1983), Kezemben zöld ág (versek, 1985), Készülődés a számadásra (esszék, 1987), Lábon járó verőfény (gyermekversek, 1987), A világ emlékművei (versek, 1989), Esztergomi töredékek (versek, levelek, fényképek, dokumentumok, 1990), Virágvasárnap. A 60 éves költő 60 verse (1990), Nappali hold (esszék, 1991), Senkid, barátod (válogatott versek, 1993), Tenger és diólevél I–II. Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek 1961–1994 (1994), Hattyúkkal, ágyútűzben (versek, 1994), Ha volna életem (versek, 1996), Szálla alá poklokra (esszék, 1997), Csoóri Sándor válogatott versei (1998), A jövő szökevénye (összegyűjtött versek, 2000), Csöndes tériszony (versek, 2001), Forgácsok a földön (tanulmányok, esszék, interjúk, 2001), Elveszett utak (esszék, 2003), Elkártyázott köpeny (válogatott versek, 2004), Visszanéztem félutamból (esszék, 2004), Hetvenöt (versek, 2005), Ünnep a hegyen. Vallomások a szülőföldről (versek és esszék, 2005), Futás a ködben (versek, 2005), Tizenhét kő a parton (esszék, 2007), Moziba megy a hold (gyermekversek, 2008), Harangok zúgnak bennem (versek, 2009), A pokol könyöklőjén (válogatott versek és prózai írások, 2010), Föld, nyitott sebem (összegyűjtött versek, 2010), Csoóri Sándor legszebb versei (2011), Védőoltás. A magyar irodalom története az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig (válogatott irodalomtörténeti írások, 2011), Már én se volnék. Harminc év (válogatott versek, 2012).
Díjai: József Attila-díj (1954, 1970), Herder-díj (1981), Bibó István-díj (1984), Déry Tibor-díj (1987), Kossuth-díj (1990), a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000), Arany János-nagydíj (2003), a Magyar Művészetért Díj (2004), Magyar Örökség Díj (2005), Balassi-emlékkard (2006), Prima Primissima-díj (2008), Kossuth-nagydíj (2012), a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2013), a Nemzet Művésze-díj (2014).
Csurka István (Budapest, 1934 – Budapest, 2012) író, publicista, politikus. 1957-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. 1956-os szerepvállalása miatt (a főiskolai nemzetőrség vezetője volt) 1957-ben fél évre Kistarcsára internálták. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. Országgyűlési képviselő (1990-94; 1998-2002). 1991-1992-ben a Magyar Demokrata Fórum alelnöke. 1993-ban kizárták a pártból. 1993-tól a Magyar Igazság és Élet Pártja társelnöke, 1994-től elnöke.
Művei: Tűzugratás (novellák, 1956), Hamis tanú (regény, 1959), Ki lesz a bálanya (dráma, 1962), Százötös mellék (novellák, 1964), Szájhős (dráma, 1964), Moór és Paál (regény, 1965), Az idő vasfoga (dráma, 1967), A ló is ember (novellák, 1968), Nász és pofon (novellák, 1969), Deficit (dráma, 1970), Döglött aknák (dráma, 1971), Hét tonna dollár: négy filmregény (1971), Szék, ágy, szauna (dráma, 1972), Kint az életben (novellák, 1972), Így, ahogy vagytok (dokumentumpróza, Rákosy Gergellyel, 1972), Eredeti helyszín (dráma, 1976), Egy fogadó lelkivilága (novellák, 1976), Nagytakarítás (dráma, 1977), Versenynap (dráma, 1977), Amerikai cigaretta (dráma, 1978), Házmestersirató I-II. (drámák, 1980), Kettes kolbász (tárcák, 1980), A kard (filmnovella, 1983), A csodaló (kisregények, 1983), Létezéstechnika (novellák, 1983), Színleírás (tárcák, 1984), Dagonyázás (regény, 1985), Az elfogadhatatlan realitás (esszék, beszédek, 1986), Közép-európai hó (esszék, beszédek, 1988), Megmaradni (dráma, 1988), Vizsgák és fegyelmik (színművek, 1990), Vasárnapi jegyzetek (publicisztikai írások, 1991), A mélység vándora I-II. (elbeszélések, 2000), Az esztéta (memoár, 2006), Két dráma (2011)
Díjai: József Attila-díj (1969, 1980)
Déry Tibor (Budapest, 1894 – Budapest, 1977) író, műfordító. 1920 és 1926 között külföldön élt (Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország). 1945-től a kommunista írók csoportjához kapcsolódott. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé áll, segíti az 1955. őszi értelmiségi memorandum megszületését. 1956. június 27-én a Petőfi Körnek a sajtóról és a tájékoztatásról szóló vitáján kiáll a nyilvánosság bővítése mellett, ezért kizárják a pártból. A Magyar Írók Szövetségének 1956. szeptemberi közgyűlésén elnökségi tagnak választják. A forradalom kitörése után igyekszik rávenni Nagy Imrét, hogy szüntesse meg a statáriumot, és ismerje el a felkelők követeléseit. November 2-án megjelenik az Irodalmi Újságban Barátaim című írása, amelyben üdvözli a forradalmat. Támogatja a Petőfi Párt Farkas Ferenc által írt határozati javaslatát a Nemzeti Kormányzó Tanács megalakítására. Írótársaival együtt követeli a Szovjetunióba deportáltak hazaengedését. 1957 áprilisában letartóztatják, az ún. „nagy íróperben” kilenc év börtönbüntetésre ítélik. 1960-ban amnesztiával szabadul.
Művei: Lia (kisregény, 1917), A két nővér (elbeszélések, 1921), Kriska (regény, 1921), Ló, búza, ember (versek, 1922), A kéthangú kiáltás (regény, 1922), Az óriáscsecsemő (dráma, 1926), Az éneklő szikla (regény, 1927), Énekelnek és meghalnak (versek, 1928), Ébredjetek fel! (regény, 1929), Országúton (regény, 1932), A befejezetlen mondat (regény, 1937, megjelent: 1947), Szemtől szembe (regény, 1945), Pesti felhőjáték (regény, 1945), Alvilági játékok (novellák, 1946), Tükör (dráma, 1947), Jókedv és buzgalom (elbeszélések, 1948), Itthon (dráma, 1948), Tanúk (dráma, 1948), Felelet I-II. (regény, 1950, 1952), Simon Menyhért születése (kisregény, 1953), Hazáról, emberekről (útijegyzetek, 1954), Talpsimogató (színmű, 1954), A ló meg az öregasszony (elbeszélések, 1955), Két emlék (kisregények, 1955), Niki. Egy kutya története (kisregény, 1956), Útkaparó (esszék, 1956), Vidám temetés és más elbeszélések (1960), Szerelem (elbeszélések, 1963), G. A. úr X-ben (regény, 1964), A kiközösítő (regény, 1966), Ítélet nincs (önéletrajzi regény, 1969), Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (regény, 1971), A napok hordaléka (feljegyzések, 1972), Kedves bópeer… (regény, 1973), A portugál királylány (elbeszélések, 1974), Újabb napok hordaléka (feljegyzések, 1975), A félfülű (kisregény, 1975), Kyvagiokén? (regény, 1976), A gyilkos és én (kisregények, 1977), Botladozások 1-2. (esszék, publicisztikai írások, 1978), Börtönnapok hordaléka (feljegyzések, 1989), Sirályháton – Nikodémusz Lázár híres útikalandjai (prózakötet, 1993).
Díjai: Baumgarten-díj (1947), Kossuth-díj (1948)
Eörsi István (Budapest, 1931 – Budapest, 2005) író, költő, műfordító, publicista. Fiatalon a kommunista írók csoportjához tartozott. 1953-tól Nagy Imre híve lett. Az 1956-os forradalomban – főként újságírói tevékenységével – aktív szerepet vállalt. 1956 decemberében letartóztatták, majd nyolc év börtönre ítélték, de 1960 augusztusában amnesztiát kapott. Ezt követően fordítóként tevékenykedett. 1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt. 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége egyik alapítója volt.
Művei: Fiatal szemmel (versek, 1953), Változatok egy közhelyre (versek, 1968), Lonci narancssárgában (elbeszélések, versek, 1976), A nemek és az igenek (versek, 1976), Történetek egy hideg faházban (vegyes műfajú kötet, 1978), Ürügyeim (esszék, publicisztikai írások, 1979), A derűlátás esélyei (esszék, publicisztikai írások, 1981), Jönnek a bájos tények (versek, 1983), A Maradjhű utcában (elbeszélések, versek, 1985), Kilenc dráma (1988), Emlékezés a régi szép időkre (memoár, 1989), Bedobom a törülközőt (publicisztikai írások, 1989), Kalap és villamos (versek, 1992), A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra (drámák, 1992), Üzenet mélyvörös levélpapíron (esszék és publicisztikai írások, 1993), Én és az Isten (versek, 1994), E. I. önkéntes, összkomfortos lakásában falatozva, jelentést készít a világ állapotáról (versek, 1994), Időm Gombroviczcsal (esszéregény, 1994), A csomó (elbeszélések, 1995), Az ötlábú bárány (publicisztikai írások, 1996), A szabadság titokzatos bája (esszék, kritikák, portrék, 1997), Utasok a senkiföldjén, Jóbok könyve (esszékötet, 1998), Ismerős úr a csúszdán (publicisztikai írások, 2002), Zárt térben (önéletrajzi regény, 2003), A fogadás (drámák, 2004), Kérdések, barátaimnak (versek, 2004), Halpagár (versek, 2005).
Díjai: József Attila-díj (1952), Frankfurter Autorenstiftung-díj (1983), Déry Tibor-díj (1989), a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje (1991), Parnasszus-különdíj (1993), Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíja (1993), Kossuth-díj (2005)
Faludy György (Budapest, 1910 – Budapest, 2006) költő, író, műfordító, publicista. A budapesti, a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1938-ban elhagyta Magyarországot; előbb Franciaországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1946-ban tért haza; újságíróként tevékenykedett. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. 1953-ban szabadult. 1956-ban, a forradalom után ismét elmenekült az országból. Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője volt. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. 1987-ben tért vissza Magyarországra.
Művei: H. Heine: Németország. Téli rege [Faludy fordításában és átköltésében] (1937), Villon balladái [Faludy fordításában és átköltésében] (1937), A pompeji strázsa (versek, 1938), Európai költők antológiája (1938), A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására (1946), Őszi harmat után (versek, 1947), Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitekampf durch die Jahrhundertes (Tatár Máriával és Pálóczi Horváth Györggyel, 1957), Emlékkönyv a rőt Bizáncról (válogatott versek, 1961), Pokolbeli víg napjaim (visszaemlékezések, 1962), Karoton (regény, 1966), Rotterdami Erasmus (tanulmány, 1970), Levelek az utókorhoz (versek, 1975), East and West. Selected Poems of George Faludy (válogatott versek, 1978), Összegyűjtött versek (1980); Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty poems and speech (válogatott versek, 1983), Twelve Sonnets (versek, 1983), Börtönversek 1949-1952 (1983), Selected Poems of George Faludy, 1933-1980 (válogatott versek, 1985), Hullák, kamaszok, tücsökzene (versek, 1987), Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Faludy György műfordításai (1988), Jegyzetek az esőerdőből (esszék, 1988, Eric Johnsonnal), Börtönversek 1950-53 (1989), 200 szonett (1990), Dobos az éjszakában. Válogatott versek (1992), Jegyzetek a kor margójára (publicisztikai írások, 1994), 100 könnyű szonett (1995), Versek (1995), Vitorlán Kekovába (versek, 1998), Pokolbeli napjaim után (visszaemlékezések, 2000), Faludy tárlata: limerickek (2001), A forradalom emlékezete (esszék, publicisztikai írások, 2006, Faludy Zsuzsával), A Pokol tornácán (visszaemlékezések, 2006).
Díjai: A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1991), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Kossuth-díj (1994), Joseph Pulitzer-emlékdíj (1998), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002), A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006)
Fekete Gyula (Mezőkeresztes, 1922 – Budapest, 2010) író, szociográfus, újságíró. 1945-ben a földosztás miniszteri biztosa volt Borsod megyében. Ezután a miskolci Szabad Szó kiadója és szerkesztője lett. 1947-től szerkesztette a Március Tizenötödike című lapot, majd rovatvezető lett a budapesti Szabad Szónál. 1956-ban a Magyar Írók Szövetsége prózai szakosztályának titkára lett. 1956 decemberében forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták. 1957-ben szabadult. 1965-ben a Budapest című folyóirat szerkesztője lett. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt.
Művei: Májusfa (kisregény, 1952), Eszmélet (elbeszélés, 1953), Kati (kisregény, 1953), Bulgáriai emlékek (útirajz, 1954), Vér és korom (irodalmi szociográfia, 1954), Ismerősök (elbeszélés, 1955), Májusi felhők (dráma, bemutató: 1956), Szemfényvesztők (jelenet, bemutató: 1958), A kék sziget (tudományos-fantasztikus regény, 1959), A fiatalasszony (regény, 1960), Kincskereső Pipitér (ifjúsági regény, 1961), A falu szépe (regény, 1961), A hű asszony meg a rossz nő (regény, 1963), Az orvos halála (regény, 1963), Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regény, 1964), Ezeregyedik esztendő (regény, 1965), Lányszöktetés (elbeszélés, 1966), Csördülő ég (regény, 1967), Vallomás hajnalig (regény, 1970), Fortélyos félelem igazgat (tanulmány, 1970), Éljünk magunknak? (dokumentumgyűjtemény, 1972), Magyarország, fotóalbum (kísérő szöveg: Fekete Gyula, fotók: Alapfy Attila és Balla Demeter) (1972), A fiú meg a katonák (regény, 1972), Mindene megvan? (levélszociográfia, 1973), Egy korty tenger (esszék, 1974), Triszex (fantasztikus regény, 1974), Mézeshetek (regény, 1975), Három (regény, 1976), Miskolc (fotóalbum Balla Demeterrel, 1976), Január, február, március (regény, 1977), Perújrafelvétel (elbeszélés, riport, 1977), Történelem hangszalagon (riportkönyv, 1977), Száz korty tenger (válogatott publicisztika, 1977), Levelek a magányról (levélszociográfia, 1979), Hiányzik egy férfi (regény, 1979), A falu szépe (regények, 1980), Első csók (elbeszélés, 1980), Bodrog-parti szerelmeink (regény, 1981), Boldog házasságok titkai (levélszociográfia, 1981), Elfogultságaim térképe (esszé, 1981), Sarkcsillag (esszék, jegyzetek, vitairatok, 1983), Április, május, június (regény, 1983), Tengercsepp (aforizmák, 1985), Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regények, 1985), Hogyan lettem író? (emlékek, tárcák, elbeszélések, 1986), Meditáció Amerikáról (1987), Esztendőre vagy kettőre (gyermekversek, mesék, 1987), Gondolkozzunk, magyarok! (vitairatok, interjúk, 1989), Süket a meztelen király. Közgondok, vitairatok (1989), Vitairat a jövőről (1990), Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról (publicisztikai írások, 1992), Madártávlat (elbeszélés, 1993), Különvélemény (vitacikkek, 1993), Csendes ellenforradalom (ifj. Fekete Gyulával) (vitairatok, 1993), Verses gyerekszínpad iskolai ünnepségekre, anyák napjára (1993), Napló a történelemnek. 101 éjszaka (1997), Az első számú közügy (vitairat, 1997)
Díjai: József Attila-díj (1953, 1963, 1973), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Magyar Örökség díj (2001), Arany János-díj (2006), Prima díj (2009)
Ferdinandy György (Budapest, 1935) író, költő, egyetemi oktató. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, mert kitört a forradalom. 1956. december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956-1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó. 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964-1976 között a Puerto Rico-i Egyetem tanára. 1964-1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976-1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Csak 1987-től látogathatott haza ismét. 2000-től Puerto Rico, Miami és Budapest között ingázva élt, 2010-ben Budapesten szülői házában telepedett le végleg.
Kötetei: Contacts. Trois essais sur les influences franco-hongroises et hungaro-françaises de 936 á 1956 (esszék, 1958-1960), Sziget a víz alatt (L’île sous l’eau) (elbeszélések, 1960), Famine au Paradis (elbeszélések, 1962), Látószeműeknek (versek, 1962), Avant l’orage (színmű, 1964), Tizenhárom töredék (versek, 1964), Hét szűk esztendő 1958-1964 (rajzok, riportok, krónikák, 1964), Futószalagon (elbeszélések, 1965), Az év egyetlen napja (Le seul jour de l’année) (elbeszélések, 1967), L’oeuvre hispanoaméricaine de Zs. Remenyik (tanulmány, 1969, 1975), Nemezió González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz (elbeszélések, 1970), Itinéraires (elbeszélések, 1973), Chica, Claudine Cali, trois filles dans le monde (regény, 1973), Valenciánál a tenger (szövegek, 1975), Saldo a medio camino (elbeszélések, 1976), Fantômes magnétiques (elbeszélések, 1979), La Ferme de l’étang (mese, 1982), A mosoly albuma (elbeszélések, 1982), Mamuttemető. Magyarok a trópusokon (kisregény, 1982), Youri (regény, 1983), Az elveszett gyermek (elbeszélések, 1984), Hors jeu (elbeszélések, 1986), A vadak útján (elbeszélések, 1986), Szerecsenségem története (regény és elbeszélés, 1988), Furcsa, idegen szerelem (válogatott elbeszélések, 1990), Üzenőfüzet (elbeszélések, 1991), Szomorú szigetek, Vadnyugati napló 1958-1988 (1992), Mémoires d’un exil terminé (elbeszélések, 1992), A francia vőlegény (elbeszélés, 1993), Távlattan (vadnyugati glosszák, riportok, kritikák, 1994), Az amerikai telefon (elbeszélések, 1996), Entre chien et loup (elbeszélések, 1996), Könyvészeti jegyzetek. 1959-1996 (1996), Nézem az életemet (elbeszélések, 1998), La fiancée de l’Est (elbeszélések, 1998), Hambre en el paraíso, Textos escogidos, 1962-1996 (elbeszélések, 1998), Egy régi placc (elbeszélések, 1999), Hát ennyi (elbeszélések, 1999), Chronique d’un retour (elbeszélések, 1999), Mágneses erővonalak (válogatott kisregények, 2000), Gyönyörűen tudott fütyülni (elbeszélések, 2001), majd bepótoljuk (tárcák, 2002), Vadnyugati tárcatár (2002), Kalandozások (2004), Fényképem Balzackal (2004), Robinson úr töprengései (beszélgetések, 2004), Magányos gerle (2005), A Pourtalés-kastély lakói (2005), Chica – Trópusi lány (2006), Szél ellen (lábjegyzetek, 2007), A bolondok királya (tényregény, 2008), Csak egy nap a világ (novellák, 2008), A francia asszony (regény, 2014), Álomtalanítás (elbeszélések, 2015), Fortuna szekerén (ötven év válogatott elbeszélései, 2015), Kagylócska (elbeszélések, 2016), Fekete karácsony (elbeszélések, 2016), Az ingázás dicsérete (esszék, 2017).
Díjai: Del Duca-díj (1961), Saint-Exupéry-díj (1964), József Attila-díj (1995), Márai Sándor-díj (1997), A nemzetközi PEN Klub prózadíja (2000), Krúdy Gyula-díj (2000), A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Nagydíja (2006), Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje (2011), Arany János-díj (2015).
Gérecz Attila (Dunakeszi, 1929 – Budapest, 1956) költő, sportoló. A magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. 1950-ben koholt vádak alapján tizenöt év fegyházra ítélték. A váci börtönben szerveződött Füveskert-csoport tagja. 1954-ben megszökött a váci börtönből, de hamarosan elfogták. 1955-ben Márianosztrára szállították. A forradalmárok 1956. november 1-jén kiszabadították börtönéből. Részt vett a forradalom fegyveres harcaiban. November 7-én hősi halált halt a Klauzál térnél, ahol a rendszerváltás óta emléktábla őrzi az emlékét; 2006 óta a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának a falán is. 1992-ben Kárpáti Kamil róla elnevezett díjat alapított az emlékére, amely 2002 óta állami kitüntetés. Dunakeszin utca viseli nevét, többen is forgattak életéről dokumentum- vagy játékfilmet (Czigány Zoltán, Jánosi Antal, Pozsgai Zsolt), a váci szökését megörökítő elbeszélő költeményéből és leveleiből Csuja László rendezett monodrámát, Ferenczi György és a Rackajam egész cd-re valót zenésített meg a verseiből.
Művei: Gérecz Attila, a költő – 1956 mártírja (1991), Sorsod művészete – Gérecz Attila versei és utóélete 1. (2001), Így bocskorosan: egybegyűjtött versek és írások (2006), Sorsod művészete – Gérecz Attila versei és utóélete 2. (2006), Töredék – Szökés a nagy árvíz idején (elbeszélő költemény Kirják Miklós illusztrációival, 2007), Sorsod művészete – Gérecz Attila versei és utóélete 3. (2014), Sorsod művészete – Gérecz Attila versei és utóélete 4. (2016)
Gömöri György (Budapest, 1934) költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1953-1956 között az ELTE BTK magyar–lengyel szakos hallgatója volt. 1956-ban a Petőfi Kör tagja lett; októbertől novemberig az Egyetemi Ifjúság szerkesztője volt. 1956 óta külföldön él. 1962-ben az oxfordi egyetem bölcsészettudományi karán fejezte be tanulmányait. 1963 és 1964 között a berkeley-i Kaliforniai Egyetem lengyel és magyar tanára volt. 1964-1965-ben kutatóként dolgozott a Harvard Egyetemen. 1965 és 1969 között az angliai Birminghami Egyetem kelet-európai kutatóintézetében, 1969 és 2001 között pedig Cambridge-ben tanított lengyel és magyar irodalmat.
Művei: Virág-bizonyság (versek, 1958), The Hungarian Literary Scene 1957-1959 (1959), Hajnali úton (versek, 1963), Polish and Hungarian Poetry from 1945 to 1956 (1966), Átváltozások (versek, 1969), Cyprian Norwid (tanulmány, 1974 és 1989), Levél hanyatló birodalomból (versek, 1976), Nyugtalan koranyár (versek, 1984), Angol–magyar kapcsolatok a XVI–XVII. században (tanulmány, 1989), Búcsú a romantikától (versek, 1990), Nyugatról nézve (tanulmányok, 1990), Erdélyiek és angolok (tanulmányok, 1991), Egy szigetlakó feljegyzéseiből (esszé, 1996), My Manifold City (versek, 1996), Őszi magánbeszéd (versek, 1997), A bujdosó Balassitól a meggyászolt Zrínyi Miklósig (tanulmányok, 1999), „Jöjj el, szabadság”. Írások a XX. századi magyar költészetről (1999), Váltott hangokon (versek, 2000), Magnetic Poles (2000), A tél illata (versek, 2003), Erdélyi merítések (tanulmányok, esszék, 2004), Versek Marinak (versek, 2006), Az én forradalmam (emlékezések, 2006), Ez, és nem más (válogatott versek, 2007), Kultúránk követei a régi Európában (tanulmányok, 2009), A száműzetés kertje (versek, 2009), Lapszéli jegyzetek Londonból (tárcák, esszék, 2010), Rózsalovaglás (versek, 2014), A rejtőzködő Balassi (tanulmányok, 2014).
Díjai: Jurzykowski-díj (1972), ZAIKS-díj (1987), Salvatore Quasimodo-emlékdíj (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Ada Negri Költői Díj (1995), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Pro Cultura Hungarica (1999)
Göncz Árpád (Budapest, 1922 – Budapest, 2015) író, műfordító, politikus. 1944-ben szerezte meg diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. 1945-től 1947-ig a Független Kisgazdapárt főtitkárának a személyi titkára. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, november 4-e után pedig részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében. 1957-ben segített Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát külföldre juttatni. 1957 májusában letartóztatták, és 1958-ban a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító volt. 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége egyik alapítója. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-ben az SZDSZ országgyűlési képviselője. 1990 májusa és augusztusa között az Országgyűlés elnöke. 1990-től 2000-ig a Magyar Köztársaság elnöke.
Művei: Sarusok (regény, 1974), Magyar Médeia (monodráma, 1976) Rácsok (dráma, 1979), Találkozások (elbeszélések, 1980), Mérleg; Pesszimista komédia; Perszephoné; Sarusok (6 dráma) (1990), Hazaérkezés (regény, elbeszélések, 1991), Gyaluforgács: esszék, jegyzetek, interjúk (1992), Az örökség (öt elbeszélés) (1993), Kő a kövön: válogatott írások (1996), Sodrásban: egy politikus-író töprengései (visszaemlékezések, 2004), Kristályrács (6 dráma, 2005)
Főbb díjai: József Attila-díj (1983), Albert Schweitzer-díj (1991), Francia becsületrend: nagykereszt (1997), Washington-díj (2000)
Határ Győző (Gyoma, 1914 – London, 2006) író, költő, műfordító, filozófus. 1938-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. 1943-ban „államellenes szervezkedés miatt” elítélték. A sátoraljaújhelyi fogházban raboskodott 1944-ig. 1950-ben disszidálási kísérletért két és fél évi börtönre ítélték. A forradalom napjaiban nyelvtudása révén orosz katonák kihallgatásában segédkezett tolmácsként. 1956-ban elhagyta Magyarországot; 1957-től Londonban élt. 1957 és 1976 között a BBC magyar adásának munkatársa volt, illetve 25 éven át angol diplomatákat tanított magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából.
Művei: Ragyogó szívvel remete daccal (börtönversek, 1945), Heliáne (regény, 1947), Az őrző könyve (történetfilozófiai értekezés, 1948) Liturgikon (versek, 1948), Pepito és Pepita (regény, 1963), Bábel tornya (misztérium-burleszk, 1966), Pantarbész (esszé, 1966), Hajszálhíd. Versek versben, rímek, rigmusok, költemények három évtized terméséből (1970), Anibel (regénytrilógia, 1969), Sírónevető I-II. (dráma, 1972), Az Őrző könyve. Regényes elmélkedések (regény, 1974), Golghelóghi rémrettentő képekkel gonosz kalandokkal teljes csudaságos históriája… nagy érzékeny titokjáték (drámasorozat, 1976), Archie Dumbarton (regény, 1977 [magyarul: Éjszaka minden megnő címmel jelent meg]), Intra Muros […] (esszé, 1978), Özön közöny […], (esszék, 1980), A rákóra ideje. Félreugrók-megtántorodók. Antisumma – Szélhárfa I-III., filozófiai kommentárok (1982-83), Köpönyeg sors. Iuliánosz ifjúsága […] (regény, 1985), Lélekharangjáték (versek, 1986), Angelika kertje és egyéb elbeszélések (1987), A szép Palásthyné a más álmában közösül (elbeszélések, 1987), Az ég csarnokai (töredékek, 1987), Medvedorombolás […] (versek, 1988), Görgőszínpad. A középkori angol titokjátékokból mutatóba egybeszedett kisded florilégium (1988), Csodák országa Hátsó-Eurázia avagy A hajnali novellák I-II. (regény, 1989), A fontos ember (regény, 1989), Bojszintó (versek, 1989), Boldogságról, szenvedésről (versek, 1989), Légy minaret. A költészet kiskátéja. Az ige igézetében. Rólunk szól a történet I-III. (kisprózák, tanulmányok, 1990), A léleknek rengése (válogatott versek [1933-1988], 1990), Eumolposz avagy A hazudozás zsoltára (regény, 1990), Halálfej […] (versek, 1991), Irodalomtörténet (tanulmány, 1991), Intra muros. Tanulmány a véleményről, a hitről, a meggyőződésről (1991), Hang (dráma, 1992), Üvegkoporsó (versek, 1992), Filozófiai zárlatok, kommentárok (1992), Mangún (színdarabok, jelenetek, tanulmány, 1992), Életút I-III. (önéletrajz, 1993-95, Kabdebó Lóránttal), A fülem mögött (karcolatok, 1994), Léptékváltás (filozófiai tanulmány, 1995), Bábel tornya (a szerző válogatása életművéből, 1996), Álomjáró emberiség (karcolatok, 1996), Medaillon madonna (versek, 1997), A Fény Megistenülése (Fejezetek a filozófia abszurd drámájából. Referátum) (1998), „H. Gy. levelesládája” (válogatott versek, 1998), Keleti kulisszák (színjátékok, 1999), Szélhárfa. A rákóra ideje. Félreugrók – megtántorodók (bölcseleti aforizmák, 2000), A Karkasszban (versek, 2000), Szentföld a Föld (esszék, 2000), Darályvilág Buzdugániában (regény, 2001), Antibarbarorum libri. Bölcseleti írások 1–2. kötet (2001), Drámák (2002), Tururu és Türürü (mesekönyv, 2002), Vitézlő Tururu nyaktörő kalandjai és szivárványos széphistóriája, melyben merészségén boldogságot nyer (mesekönyv, 2003), Alapigazságaink (Nagardzsuna) (2003), Haza a magasföldszinten […] (esszék, 2004), Merengő éjszakák (versek, 2004), Üveggolyó (versek, 2004), A szép Palásthyné a más álmában közösül és egyéb elbeszélések (2005), Plasztikzacskó (versek, 2006), 2984 (esszénapló, 2007), Télikék. Az utolsó évek versei (2010).
Díjai: A Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje (1989), Kossuth-díj (1991), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Márai Sándor-díj (2001), Pro Cultura Hungarica (2004)
Háy Gyula (Abony, 1900 – Ascona, Svájc, 1975) író, forgatókönyvíró, műfordító. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. A kommün bukása után hosszabb ideig Németországban és Ausztriában élt. 1935-ben a Szovjetunióba költözött. 1945-ös hazatérése után a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. 1953-tól Nagy Imre híve lett. 1955-től az ellenzéki írócsoport vezetője. Az 1956-os forradalom idején, a szovjet csapatok november 4-i támadása után ő olvasta be a Kossuth Rádióban – több nyelven – a híres segélykérést („Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”). 1957-ben hatévi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1963-ban Nyugat-Európába utazott, és rövidesen végleg elhagyta az országot. Asconában telepedett le.
Művei: Isten, császár, paraszt (dráma, 1935, 1940, 1946), Tiszazug (dráma, 1936, 1940), Partizánok tükre (tanulmány, 1943, 1945), Németek (dráma, 1944-1945), Végeladás (dráma, 1945), Ítélet éjszakája (dráma, 1946), Emberi szó a színpadon (tanulmány, 1947), A sevcsenkói hullámvadász (elbeszélés, 1947), Romok (dráma, 1947), Az élet hídja (dráma, 1951), Erő (dráma, 1952), Gyilkosok tanyáján (dráma, 1953), Öt színdarab (1954), Sorsok és harcok (színdarab, 1955), A pulykapásztor (tragikomédia, 1956), Királydrámák (drámák, 1964), Kucsera (regény, 1978), Született 1990-ben (emlékiratok, 1990).
Díja: Kossuth-díj (1951)
Illyés Gyula (Felsőrácegrespuszta, 1902 – Budapest, 1983) író, költő, műfordító, szerkesztő. Az 1920-as évek első felében Franciaországban élt. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. 1941-től 1944-ig a Magyar Csillag, 1946-tól 1949-ig a Válasz című folyóirat szerkesztője volt. 1956-ban a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja, a Nemzeti Parasztpárt (Petőfi Párt néven) egyik újjászervezője. Egy mondat a zsarnokságról című – 1950-ben írott – versét, amely az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában jelent meg, a forradalom egyik emblematikus alkotásaként tartjuk számon.
Művei: Nehéz föld (versek, 1928), Sarjúrendek (versek, 1931), Három öreg (vers, 1934), Ifjúság (vers, 1934), Oroszország (útijegyzet, 1934), Szálló egek alatt (versek, 1935), Petőfi (tanulmány, 1936), Puszták népe (szociográfia, 1936), Rend a romokban (versek, 1937), Magyarok (naplójegyzetek, 1938), Külön világban (versek, 1939), Lélek és kenyér (tanulmány, 1939), Összegyűjtött versei (1940), Csizma az asztalon (tanulmányok, 1941), Kora tavasz (regény, 1941), A tű foka (dráma, 1944), Egy év (versek, 1945), Hunok Párizsban (regény, 1946), Franciaországi változatok (úti jegyzetek, 1947), Szembenézve (versek, 1947), Fáklyaláng (dráma, 1953), Hetvenhét magyar népmese (1953), Dózsa György (dráma, 1956), Kézfogások (versek, 1956), Új versek (1961), Ebéd a kastélyban (szépprózai írások, 1962), Másokért egyedül (drámák, 1963), Ingyen lakoma (tanulmányok, vallomások, 1964), Dőlt vitorla (versek, 1965), Szíves kalauz (úti jegyzetek, 1966), Fekete-fehér (versek, 1968), Kháron ladikján vagy az öregedés tünetei (esszéregény, 1969), Tiszták (dráma, 1971), Hajszálgyökerek (esszék, 1971), Minden lehet (versek, 1973), Különös testamentum (versek, 1977), Beatrice apródjai (regény, 1979), Közügy (versek, 1981), Táviratok (versek, 1982), Illyés Gyula művei I-III. (1982), A semmi közelít (versek, 1983), Naplójegyzetek (nyolc kötetben, 1986-1995), A Szentlélek karavánja (regénytöredék, 1987), Szellem és erőszak (esszék, 1988), Ráadás élet (válogatott és kiadatlan versek, 2012), Ítélet előtt (regény, 2014), Atlantisz sorsára jutottunk (naplójegyzetek, 2016).
Díjai: Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díj (1948, 1953, 1970), József Attila-díj (1950), Herder-díj (1970), Batsányi-díj (1971).
Jókai Anna (Budapest, 1932 – Budapest, 2017) író. 1961-ben végezte el az ELTE magyar–történelem szakát. Tanár, később szabadfoglalkozású író. A Magyar Írószövetség elnöke (1990-92). Napok című, 1972-es nagyregényében az itthon maradt magyar regényírók közül elsőként mutatta be árnyaltan az 1956-os forradalmat.
Művei: 4447 (regény, 1968), Kötél nélkül (novellák, 1969), Tartozik és követel (regény, 1970), A labda (regény, 1971), Napok (regény, 1972), Szeretteink, szerelmeink (novellák, 1973), Mindhalálig (regény, 1974), A feladat (regény, 1977), A panasz leírása (novellák, 1980), Jákob lajtorjája (regény, 1982), Jöjjön Lilliputba (prózakötet, 1985), Az együttlét (regény, 1987), Szegény Sudár Anna (regény, 1989), Mi ez az álom? (vallomások, interjúk, esszék, 1990), A töve és a gallya (esszék, 1991), Az ifjú halász és a tó (összegyűjtött novellák, 1992), Magyaróra (novellák, 1992), Három (regény, 1995), Perc-emberkék dáridója (esszék, publicisztikai írások, 1996), Ne féljetek (regény, 1998), Mennyből az ember (esszék, 2000), A mérleg nyelve I. (összegyűjtött esszék, tárcalevelek, 2002), A mérleg nyelve II. (összegyűjtött esszék, tárcalevelek, 2003), Virágvasárnap alkonyán (versek – versimák) (2004), A mérleg nyelve III. (2006), Godot megjött (regény, 2007), Elbeszéltem I-II. (Összegyűjtött novellák, kisregények, 2007), Éhes élet (regény, 2012).
Díjai: József Attila-díj (1970), SZOT-díj (1974), Pietrzak-díj (Lengyelország, 1980), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség díj (1999), Magyar Művészetért Díj (2000), a Köztársaság Elnökének Érdemérme (2002), Arany János Nagydíj (2003), a Magyar Kultúra Lovagja (2004), Prima-díj (2004), Prima Primissima Közönségdíj (2004), Kölcsey-díj (2004), Stephanus díj (2006), Árpád fejedelem-díj (2007), a Magyar Érdemrend nagykeresztje (2012), Bocskai István-díj (2013), Kossuth-nagydíj (2014), Nemzet Művésze (2014)
Juhász Ferenc (Bia, 1928 – Budapest, 2015) költő, szerkesztő. 1951-től 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1974 és 1991 között az Új Írás főszerkesztője volt. Az 1956-os forradalom után mint költő hosszú hallgatásra kényszerült; Harc a fehér báránnyal című kötetét 1965-ig nem adhatta ki.
Művei: Szárnyas csikó (versek, 1949), Apám (versek, 1950), A jégvirág kakasa (komikus eposz, 1951), Óda a repüléshez (versek, 1953), A Nap és a Hold elrablása (verses mesék, 1954), A tékozló ország (eposz, 1954), A virágok hatalma (versek, 1955), Harc a fehér báránnyal (versek, 1965), Mit tehet a költő? (tanulmányok, cikkek, interjúk, 1967), A Szent Tűzözön regéi (versek, 1969), Anyám (versek, 1969), Vázlat a mindenségről (esszék, 1970), A halottak királya (eposz, 1971), A megváltó aranykard (versek, 1973), Írás egy jövendő őskoponyán (esszék, 1974), Szerelmes hazatántorgás (versek, 1977), Csikóellés (versek, 1978), Remény a halálig (versek, 1983), A boldogság (naplóversek, 1984), Halott feketerigó (eposz, 1985), A csörgőkígyó hőszeme (versek, 1987), Fekete Saskirály (eposz, 1988), A hazatérő halott (versek, 1988), A tízmilliárd éves szív (versek, 1989), Föld alatti liliom (versek, 1991), Krisztus levétele a keresztről (versek, 1993), Pupillák (szonettciklus, 1995), Pipacsok a pokol fölött (versek, 1996), A szenvedések Édene (versek, 1998), A lezuhant Griffmadár (versek, 2000), Az őrangyal és a szél (versek, 2003), Halálszivárvány (versprózák, 2004), Halandóság-mámor (versek, 2007), Pacsirta a szívben (versek, 2008), A gyermekkor csontváza (versek, 2010), A Pegazus istállói (versek, 2012)
Díjai: Baumgarten-díj (1949), József Attila-díj (1950), Kossuth-díj (1951, 1973), Radnóti-díj (1971), A Művészeti Alap Irodalmi Nagydíja (1991), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Hazám-díj (2001), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003), Prima Primissima díj (2004), Magyar Örökség díj (2008), Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2008), A Nemzet Művésze (2014)
Kabdebó Tamás (Budapest, 1934) író, költő, műfordító, irodalomtörténész, kultúrtörténész. 1952-1956 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt. 1956-ban Nyugat-Európába emigrált. A wales-i egyetemen 1960-ban történelemből, a londoni egyetemen 1969-ben könyvtártudományból szerzett oklevelet. Nagy-Britanniában a Westminster Egyetem könyvtárát igazgatta, Brit–Guyana-ban a georgetown-i Egyetemi Könyvtárat vezette, majd Írországban a Maynooth Egyetemi Könyvtár igazgatója lett. Jelenleg Írországban él.
Művei: Magyar Odisszeuszok (elbeszélések, 1974), Minden idők (regény, 1978), Évelő (elbeszélések, 1980), Az istenek (regény, 1983), Írország két arca (útleírás, 1987), Blackwell küldetése (regény, 1990), Amonnan… (kisregények, 1992), A time for everything. In witness of the 1956 Hungarian revolution (1996), Attila József. Can you take on this awesome life? (1997), 33 (prózakötet, 1998), Danubius Danubia. Folyamregény (1998), Történetesen 26. Ugyanennyi esztendő ki- be- és elbeszéléseiből (1999), Decent island (2001), Ireland and Hungary. A study in parallels. With an Arthur Griffith bibliography (2001), Rendes emberek szigete (regény, 2001), Tízparancsolat (esszék, 2001), Utazás a szívem körül (visszaemlékezések, 2002), Summa summarum. Kabdebó Tamás számozott versei. Numbered poems by Thomas Kabdebo (2003), Róma szolgáló leánya (regény, 2004), Milyen színű éjjel a tenger? (novellák, 2005), Tariménes utazásai a múltban, a jelenben, a túlvilágon és Kabdebó Tamás novellafüzérében (2006), Minden idők. Regény / Köpölyözés. Dráma 1956-ról (2006), Blackwell és a magyarok. Diplomata regény (2007), Életút (emlékezések, 2007), Giorgione nyomában (regény, 2009), 75 (elbeszélések, 2009), Bárhol legyek, a Dunát látom (önéletrajzi kötet, 2012), Dunaúszó (regény, 2013).
Díjai: International Poetry Award (1971), Arany János-díj (1999), József Attila-díj (2001), Magyarország Babérkoszorúja díj (2017).
Karátson Gábor (Budapest, 1935 – Budapest, 2015) író, műfordító, festőművész, művészetpedagógus. Az 1956-os forradalom során joghallgatóként részt vett a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításában, illetve az ELTE forradalmi bizottságának tagjává választották. A forradalom leverését követően illegális lapok terjesztésében segédkezett. 1957 márciusában rövid időre őrizetbe vették; júniusban ismét letartóztatták. Izgatás vádjával hároméves börtönbüntetésre ítélték, de 1958 novemberében szabadlábra került. Szabadulása után nem folytathatta egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán. 1974-től a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt. 1995-től a Magyar Festők Társaságának elnökeként tevékenykedett. 2005-ben látott napvilágot 1956-os élményeit megörökítő prózája Ötvenhatos regény címmel.
Művei: Miért fest az ember? (esszé, 1970), A festés mestersége (esszé, 1971), Így élt Leonardo da Vinci (tanulmány, 1973), Hármaskép (tanulmányok, 1975), A gyermek Altdorfer (regény, 1982), Ulrik úr keleti utazása (regény, 1992), Világvége után (vegyes műfajú írások, 1993), Az együgyű isten (vegyes műfajú írások, 1997), Ötvenhatos regény (regény, 2005), A csodálatos kenyérszaporítás (regény, 2014)
Díjai: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Munkácsy Mihály-díj (2003), József Attila-díj (2005), Kossuth-díj (2006), Arany János-díj (2006), Prima díj (2014)
Karinthy Ferenc (Budapest, 1921 – Budapest, 1992) író, dramaturg. Karinthy Frigyes fia. 1941 és 1946 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészhallgatója. Dramaturgként dolgozott a Nemzeti Színházban, a Madách Színházban, a Csokonai Színházban, a miskolci és szegedi színházban. 1982-ben objektív szemléletű, riporteri alapossággal megírt regényt adott ki az 1956-os forradalomról Budapesti ősz címmel.
Művei: Don Juan éjszakája (regény, 1943), Szellemidézés (regény, 1944), Kentaur (regény, 1947), Kőművesek (regény, 1950), Budapesti tavasz (regény, 1953), Hazai tudósítások (szociográfiai riportok, 1954), Irodalmi történetek (novellák, 1956), Szellemidézés (színmű, 1957), Ezer év (színmű, 1956), Ferencvárosi szív (sportanekdoták, 1959), Víz fölött, víz alatt (elbeszélések 1966), Négykezes (drámák, 1967), Hét játék (színművek, 1969), Epepe (regény, 1970), Gellérthegyi álmok (színmű, 1970), Aranyidő (regény, 1972), Ősbemutató (regény, 1972), Pesten és Budán (színművek, 1972), Végtelen szőnyeg (elbeszélések, 1972), Korallzátony (elbeszélések, 1974), Harminchárom (kisregény, 1977), Marich Géza utolsó kalandja (kisregény, 1978), Alvilági napló (elbeszélések, 1979), Budapesti ősz (regény, 1982), Dunakanyar (színmű, 1983), Utolsó cigaretta, utolsó ítélet (elbeszélések, emlékezések, 1983), Uncle Joe (kisregény, 1987), Leánykereskedő (színművek, 1988), Révkalauz (napló, emlékezések, elbeszélések, 1989), Ezredvég (kisregény, színmű, 1990), Staféta (novellák, tárcák, interjúk, 1991), Napló I-III. (1993)
Díjai: Baumgarten-jutalom (1949), József Attila-díj (1950, 1954, 1974), Kossuth-díj (1955), Karinthy-gyűrű (1987), A Magyar Köztársaság Zászlórendje (1991)
Kárpáti Kamil (Pesterzsébet, 1929) költő, író, esszéista, szerkesztő. 1949-ben letartóztatták, majd elítélték fegyveres összeesküvés vádjával. Kistarcsán, Recsken, Vácon, Márianosztrán tartották fogva. A börtönben a Füveskert nevű költőcsoport tagja volt. 1956. október 28-án kiszabadult. Majd a Szózatnak – az Írószövetség 1956-os lapjának – a szerkesztője lett. 1957-től a Fiatal Írók Stúdiójának titkára, 1958-64-ig a Pódium Színház szerkesztő dramaturgja. 1960-64-ig az Átlók Művészcsoport alapító tagja. 1988 és 1992 között a Stádium című folyóirat főszerkesztője, majd a Stádium Kiadó vezetője. 1992-ben egykori rabtársa és költőbarátja emlékére megalapította a Gérecz Attila-díjat, amelyet fiatal alkotók nyerhetnek el első kötetükkel. A díj 2002 óta minisztériumi kitüntetés.
Művei: Ördöggolyó (versek, 1966), Fejek felemelésének háza (versek, 1971), Óceán alatti hajnal (versek, 1977), Ezüstöntő (versek, 1978), Kísértet! Kísértet! (ifjúsági regény, 1979), Trombitás Ali cirkusza (ifjúsági regény, 1980), Madárszülőmnek szárnya (versek, 1980), Erotikus kánikula (versek, 1982), Trombitás Ali és a gyerekrablók (ifjúsági regény, 1982), Ha a lónak szárnya van (válogatott versek, 1984), Égjáró Trombitás Ali (ifjúsági regény, 1985), Farkasa gyomrában lakik (versek, 1987), Minden nagyság emlék (versek, 1988), Hogyan kezdődik a szerelem – Bonzó, a szívkirály (ifjúsági regény, 1988, 2009), A menyasszony vetkőztetése (regény, 1991, 2010), A tengerre vetett ágy (versek, 1993), Relief egy házról. Válogatott börtönversek (1993), A néma páva (esszék, 1994), A Napördög Firenzében. Itáliai versek (1994), Az ibolyántúli ember (versek, 1995), A szentek bevonulása a városba (versek, 1996), Szép korom (versek, 1996), Hívás. Költői miniatűrök, 1947-1997 (versek, 1997), Helyettesítők Velencében (esszék, 1997), A tűzevő öregkora (versek, 1998), Római toronyzene (versek, 1999), Az Isten háta fekete I-III. (regény, 1999-2003), Időaranylás I-II. (összegyűjtött itáliai versek, 2000), Az összelappadt víztömlő, Gábriel arkangyal és Európa szelleme (esszék, 2000), Kakastavi szívkirályok (ifjúsági regény, 2001), Fehér könyv. Gérecz Attila utóéletéről (esszék, 2002), Életem legnagyobb szarvasbogara (elbeszélés, 2003), Ünnepély a nagy üvegverandán (versek, 2004), Végezetül is kezdet (versek Gí fotóival, 2005), „Örök arcunk” 1956 (esszék, versek, elbeszélések, 2006), Nyitott átjáróház (válogatott versek, elbeszélések, 2006), A halhatatlanság nyomvonala (versek, 2006), Mindannyian szomjazunk (versek, 2006), Káprázat Velencében (versek Gí fotóival, 2007), Összes versei 1-2., (2009), Összes prózái 1-7. (2011-2015), A tenger felől (versek Gí fotóival, 2016), Költő és kritikusa a századvégen. Kárpáti Kamil és Rajnai László levelezése (2016)
Díjai: A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990), Bölöni György-díj (1990), clevelandi József Attila-díj (1990), József Attila-díj (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992), Magyarország Babérkoszorúja díj (2012)
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887 – Budapest, 1967) író, költő, szerkesztő, műfordító, képzőművész. 1915-16-ban A Tett, 1916-tól 1925-ig A Ma, 1927-ben a Dokumentum, 1927 és 1939 között a Munka, 1945 és 1949 között a Kortárs című folyóiratok szerkesztője. A Tanácsköztársaság idején az írói kommün tagja volt, majd a kommunista hatalom bukása után Ausztriába emigrált. 1926-ban tért haza. A Rákosi-korszakban szilenciummal sújtották. 1956-ban a Magyar Írók Szövetsége közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. Egyre élesebben bírálta a rendszert, 1956. november 2-án az Irodalmi Újságban publikálta A diktátor című versét. A magyar avantgárd legnagyobb alakja.
Művei: Életsiratás (novellák, 1912), Misilló királysága (regény, 1918), Éposz Wagner maszkjában (versek,1915), Egy szegény lélek megdicsőülése (elbeszélések, 1918), Khalabresz csodálatos púpja (elbeszélések, 1918), Hirdetőoszloppal (versek, 1918), Tragédiás figurák (regény, 1919), Világanyám (versek, 1920), Ma I. (versek, 1921), Novelláskönyv (1921), Máglyák énekelnek (poéma, 1922), A képarchitektúra (tanulmány, 1922), A ló meghal a madarak kirepülnek (poéma, 1922), Új versek (1923), Álláspont. Tények és új lehetőségek (esszé, 1924), Tisztaság könyve (versek, prózai alkotások, 1926), Az új művészet él (tanulmány, 1926), Egy ember élete (önéletrajzi regény, 1927–1935), Napok, a mi napjaink (regény, 1928), Angyalföld (regény, 1929), Marika, énekelj! (regény, 1929), Megnőttek és elindulnak (regény, 1931), 35 vers (1931), Munkanélküliek (regény, 1932), A telep (regény, 1933), Menekülők (elbeszélések, 1933), Az utak ismeretlenek (regény, 1934), Napjaink átértékelése (publicisztikai írások, 1934), Földem, virágom (versek, 1935), Három történet (elbeszélések, 1935), Akik eltévedtek (regény, 1936), Anyám címére (regény, 1937), Ajándék az asszonynak (versek, 1937), Fújjad csak furulyádat (versek, 1939), Egy kosár gyümölcs (regény, 1939), Azon a nyáron (regény, 1940), Sötét egek alatt (versek, 1940), Egy lélek keresi magát (regény, 1941), Szombat este (versek, 1941), Vallomás tizenöt művészről (interjúk, 1942), Virág Balázs (kisregény, 1942), Két fiatal élet (kisregény, 1942), Emberek, sorsok (elbeszélések, 1943), Egy emlék hálójában (elbeszélés, 1942), Hídépítők (regény, 1942), Közelgő viharok (kisregény, 1943), Egy álom megvalósul (regény, 1943), Dráma az erdőben (kisregény, 1943), Karácsonyiék (regény,1944), Kis könyv haldoklásunk emlékére (naplójegyzetek, 1945), Az út vége (regény, 1946), Kassák Lajos összegyűjtött versei (1946), Hatvan év összes versei (1947), Képzőművészetünk Nagybányától – napjainkig (esszé, 1947), Dal a kenyérről (gyermekversek,1948), És átlépték a küszöböt (dráma, 1948), Mögötte áll az angyal (regény, 1948), Szegények rózsái (versek, 1949), Kassák Lajos válogatott versei 1914–1949 (1956), Boldogtalan testvérek (elbeszélések, 1957), Csillagok, csillogjatok, virágok, virágozzatok (gyermekversek, 1957), Költemények, rajzok (versek, 1958), Mélyáram (elbeszélések, 1960), Szerelem szerelem (versek, 1962), Vagyonom és fegyvertáram (versek, 1963), A tölgyfa levelei (versek, 1964), Mesterek köszöntése (versek, 1965), Üljük körül az asztalt (versek, 1968), Összes versei (1970), A fal mögött áll és énekel (válogatott írások, 1974), Csavargók, alkotók (esszék, 1975), Az izmusok története (tanulmány, 1982), Ahogyan elindultak (regény, 1987), Szénaboglya (naplójegyzetek, 1988)
Díjai: Baumgarten-díj (1947), Kossuth-díj (1965)
Kiss Dénes (Pacsa, 1936 – Budapest, 2013) költő, író, műfordító, szerkesztő. Egy 1956. október 24-én megjelent verse miatt 1957-ben kizárták az ország összes főiskolájáról és egyeteméről, majd internálták. 1974 és 1991 között a Népszava irodalmi mellékletének szerkesztője, 1991-ben a Magyar Fórum főszerkesztő-helyettese és a Magyarok című folyóirat főszerkesztője volt. 1991 és 1993 között az Új Magyarország olvasószerkesztője. 1993-ban a Vállalkozói Újság főszerkesztője lett, majd 1993–1994-ben a Heti Újság, illetve a Heti Nemzeti Újság főszerkesztője. 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke volt.
Művei: Porba rajzolt szobafalak (versek, 1962), Arcom a föld (versek, 1965), Arctól arcig (versek, 1970), Kányadombi indiánok (ifjúsági regény, 1970), Bábu bál (verses mesék, 1971), Az utolsó indián nyár (ifjúsági regény, 1972), Sólyomidő (ifjúsági regény, 1973), Kék kék kék (versek, 1973), Tiki-taki, fateke (gyermekversek, 1974), Mondd a falaknak! (regény, 1974), Hét gömb rendje (regény, 1975), Hetedhét (versek, 1975), Ékszeres ékeskedő (versek, 1977), Mesélnek a fák (mesék, 1977), Égi folyó (versek, 1978), K. Ferenc léglakatos (regény, 1979), Kó-fic-kó (gyermekversek, 1979), Héterősek (verses mesék, 1979), Tűnt nyarak királya (válogatott versek, 1980), Ancsa-Pancsa varázslatai (gyermekregény, 1981), Eb vagy kutya (ifjúsági regény, 1982), Országlás (versek, 1983), Fényből porból (versek, 1983), Lova csönd, lova köd (válogatott gyermekversek, 1984), A csönd születése (önéletrajzi írások, 1985), Tatár a Göncölszekéren (gyermekregény, 1985), Akkor én hova nézzek? (novellák, 1986), Mátyás király (novellák, 1987), Vasban aranyban (versek, 1987), Tatár kalandjai tíz országban (ifjúsági regény, 1988), És reng a lélek (versek, 1990), Jégenválasztott király (regény, 1991), A fenevad etetése (versek, 1992), Merénylet Visegrádon (regény, 1993), Uttam-futtam (versek, 1994), Föltámadnék én is (versek, 1995), Talán Magyarország (válogatott versek, 1995), Halálaim árnyékában, fényében (versek, 1997), Bejöttek a bankok (versek, 1998), Lázvert március (versek, 2001), Szauruszok hajnalban (versek, 2005), Hódoltság (versek, 2008), Silányak ideje (versek, 2013).
Díjai: József Attila-díj (1975), SZOT-díj (1982), Magyar Lajos-díj (1988), Kölcsey-díj (1995), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1999)
Kuczka Péter (Székesfehérvár, 1923 – Budapest, 1999) író, költő, műfordító, szerkesztő. 1945-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanárképzőjében szerzett diplomát. Hosszabb ideig rokonszenvezett a kommunista hatalommal, majd a reformerőkhöz csatlakozott. 1947 és 1956 között különböző tisztségeket viselt a szakszervezetben, az MDP kultúrpolitikai osztályának munkatársa és a Magyar Írók Szövetségének szervezőtitkára volt. Nevéhez fűződik a megjelenése előtt betiltott Életképek című folyóirat szerkesztése, amely az 1956-os forradalom bukása miatt nem jelenhetett meg. A forradalomban való szerepvállalása (több politikai szervezet létrehozásában, illetve tüntetések megszervezésében vett részt) miatt 1956 és 1964 között nem jelenhettek meg művei. 1958-tól a Képcsarnok Vállalatnál, 1968-tól az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál dolgozott. 1972 és 1995 között a Galaktika című tudományos-fantasztikus antológia alapítója és szerkesztője, 1976-tól a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője volt.
Művei: Hosszú sor közepén (versek, 1949), Testamentum (versek, 1949), Diadalmas zászló (versek, 1950), Az élet szép (versek, 1950), Mindenkinek! Mindenkinek! (versek, 1953), Jónapot! (versek, 1955), Út a folyóhoz (versek, 1994), A seregek ura (versek, 1998), Az utolsó kenet (novellák, 1998), Határvidék (esszék, 1998), Éveken át. A szerző válogatása életművéből (1999), A torony. A végtelen számú lehetőségből az egyik megvalósítható változat, 1960-1962 (poéma, 1999)
Díjai: Baumgarten-díj (1949), József Attila-díj (1950), Kossuth-díj (1954), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998)
Lakatos István (Bicske, 1927 – Budapest, 2002) költő, író, műfordító, szerkesztő. 1949-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán. 1955-ben a Petőfi Kör vezetőségi tagja. 1956–1957-ben a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1957-ben az Igazság című napilapban megjelent írásai (A fiatalokhoz és a Forradalom című versei és Két gyorsfénykép, valamint Utcai fényképek és tudósítások című cikkei) miatt börtönbe került. 1959-ben szabadult. Szabadulása után hosszabb ideig nem jelenhetett meg kötete. 1986-tól 1991-ig Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel szerkesztette az Újhold-évkönyv sorozatát.
Művei: A Pokol tornácán és egyéb kisebb költemények (1949), Egy szenvedély képei (versek, 1972), A magyar Vergilius fordításokról (tanulmány, 1973), Írás a porban (versek, 1981), Kék pille (versek, 1982), Ugyan miféle kutya ez? Fejezetek egy önéletrajzból (1984), A sötétség virágai (vers és próza, 1987), 21 vers (versek, 1993), Paradicsomkert. Összegyűjtött versek és szépprózai munkák (1993), Németh László. Életrajzi kronológia I-II. (1997, 1998), Kései megperzselődés. Új versek és egy régebbi, kísérő tanulmányokkal, bibliográfiával (1999).
Díjai: Baumgarten-díj (1949), Robert Graves-díj (1982), József Attila-díj (1983), Déry Tibor-díj (1985), Az 56-os Forradalom Emlékérme (1991), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993), Kossuth-díj (1995)
Makkai Ádám (Budapest, 1935) költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár. Ignácz Rózsa írónő fia. 1956 után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. A Harvard, majd a Yale Egyetem bölcsészkarán végezte felsőfokú tanulmányait. 1958-1960 között a honolului Iolani College-ban, majd a hawaii egyetemen, 1962-től a Yale, a Kuala Lumpur-i, 1965-től a Los Angeles-i egyetemeken tanított. 1967-től az illinois-i egyetem nyelvészeti tanszékén tanár, 1969-től rendkívüli professzor. 1988-tól a hongkongi baptista főiskolán oktatta az angol nyelvészetet. Megalapította a Forum Linguisticum című szakfolyóiratot. Kultúrtörténeti jelentőségű munkája az ezeroldalas magyar költői antológia szerkesztése, amelyet mind angol (In Quest of the Miracle Stag), mind magyar nyelven (A csodaszarvas nyomában) közreadott.
Művei: Szomj és ecset (versek, 1966), K²=13/vagy K a négyzeten egyenlő tizenhárommal (versek, 1970), Az angol nyelv idiómaszerkezete (értekezés, 1972), Jupiter szeme (versek, 1991), Úristen! Engedj meghalni! Petőfi Sándor pokoljárása és megidvezülése (versek, 2002, 2003), Az erő. Szabálytalan önéletrajz versben és prózában (2003), Jézus és a démonok imája (összegyűjtött versek, 2005), Kutyapest (válogatott és új versek, 2011)
Díjai: Kossuth-díj (2011), Kossuth-nagydíj (2016), Magyar Szent István-rend (2016)
Márai Sándor (Kassa, 1900 – San Diego, 1989) író, költő, újságíró. Radványi Géza filmrendező testvére. 1919 és 1928 között jórészt külföldön élt (Németországban illetve Franciaországban). 1948-ban ismét külföldre távozott; Olaszországban, majd az Amerikai Egyesült Államokban élt. Szabadfoglalkozású író volt. Mennyből az angyal című versét az 1956-os forradalom egyik emblematikus alkotásaként tartjuk számon. 1989-ben önkezével vetett véget életének. Halála óta az egyik legismertebb magyar író világszerte.
Művei: Emlékkönyv (versek, 1918), Emberi hang (versek, 1921), Manner, Ein Spiel in 5 Bildern (1921), Panaszkönyv. (Rövid történetek) (1922), A mészáros (kisregény, 1924), Istenek nyomában. Egy utazás regénye (1927), Bébi, vagy az első szerelem (regény, 1928), Mint a hal vagy a néger (versek, 1930), Zendülők (regény, 1930), Idegen emberek (regény, 1930), Műsoron kívül (tárcák, elbeszélések, 1931), Csutora (regény, 1932), Teréz (elbeszélés, 1932), A szegények iskolája (esszé, 1933), A sziget (regény, 1934), Bolhapiac (elbeszélések, tárcák, 1934), Egy polgár vallomásai (regény, 1935), Válás Budán (regény, 1935), Naptárcsere (elbeszélés, 1935), Kabala (elbeszélések, cikkek, 1936), Napnyugati őrjárat (útirajz, 1936), A féltékenyek (regény, 1937), A négy évszak (prózai epigrammák, 1938), Eszter hagyatéka – Déli szél (regény, 1939), Vendégjáték Bolzanóban (regény, 1940), Szindbád hazamegy (regény, 1940), Kaland (színmű, 1940), Az igazi (regény, 1940), Jó ember és rossz ember (értekező próza, 1941), Kassai őrjárat (útleírás, 1941), Mágia (elbeszélések, 1941), Ég és föld (aforizmák, 1942), Röpirat a nemzetnevelés ügyében (1942), A kassai polgárok (dráma, 1942), A gyertyák csonkig égnek (regény, 1942), Füves könyv (aforizmák, 1943), Vasárnapi krónika (cikkek, 1943), Sirály (regény, 1943), Napló (1943-1944) (1945), Varázs (színjáték, 1945), Verses könyv (1945), A nővér (regény, 1946), Ihlet és nemzedék (értekező próza, 1946), Medvetánc (tárcák, 1946), Európa elrablása (értekező próza, 1947), Sértődöttek (regény, 1947-48), Béke Ithakában (regény, 1952), Napló (1945-1957) (1958), Egy úr Velencéből (verses játék, 1960), San Gennaro vére (regény, 1965), Napló 1958-1967 (1968), Ítélet Canudosban (regény, 1970), Rómában történt valami (regény, 1971), Föld, föld! (emlékezések, 1972), Erősítő (regény, 1975), Napló (1968-1975) (1976), A delfin visszanézett (válogatott versek, 1978), Judit… és az utóhang (regény, 1980), Jób… és a könyve (egyfelvonásosok, 1982), Harminc ezüstpénz (regény, 1983), Napló (1976-1983) (1984-1985), A Garrenek műve (regény, 1988), Ami a naplóból kimaradt (1992), Napló (1984-1989) (1997), Ajándék a végzettől (publicisztikai írások, 2004), Hallgatni akartam (emlékezések, 2013).
Molnár Zoltán (Debrecen, 1920 – Budapest, 2009) író, újságíró, műfordító. Szakiskolában tanult, lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1945-1950 között pártmunkásként tevékenykedett. 1950-ben kizárták a pártból. 1950-1954 között munkásként kereste meg kenyerét, majd 1954-től az Irodalmi Újság, később a Szabad Nép munkatársa lett. 1956-ban az Írószövetség titkára volt, de letartóztatták, és az ún. „kis íróperben” elítélték. 1959-ben szabadult. 1963-1980 között az Élet és Irodalom munkatársa volt.
Művei: Félegyházi képek (riportok, 1953), A kovács (elbeszélések, 1954), Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956), Régi szerelem (elbeszélések, 1960), Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962), Egy márciusi nap (regény, 1965), A tizenharmadik leány (regény, 1963), Váratlan esküvő (elbeszélések 1966), Ulti a halállal (regény, 1968), Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971), Civilélet (kisregény, 1973), Sár (regény, 1975), Amilyen boldog csak lehet az ember (válogatott kisregények, 1976), Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977), Eljegyzés (regény, 1979), Fakerék (elbeszélések, 1982), Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987), Oly sok viszály után a forradalom 33. évfordulóján (c. kötet egyik írója, 1989), Veszélyek és meggondolások. Elbeszélések szerelemről, házasságról, válásról (1995)
Díjai: József Attila-díj (1954, 1972), A Munka Érdemrend arany fokozata (1980, 1985), Magyar Népköztársasági Érdemérem tiszti keresztje, Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata, 1956-os Emlékérem (1991)
Nagy Gáspár (Bérbaltavár, 1949 – Budapest, 2007) költő, prózaíró, szerkesztő. 1971-ben végzett a szombathelyi tanárképző főiskola népművelés–könyvtár szakán. 1976 és 1980 között a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1981-től 1985-ig a Magyar Írószövetség titkára, 1985-től a Bethlen Gábor Alapítvány titkára, 1988-tól a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségének vezetője. Több költeményét, köztük A Fiú naplójából (1981) és az Öröknyár: elmúltam 9 éves (1983) című verseket az 1989-es politikai rendszerváltás szellemi előkészítőjeként tartják számon. Utóbbi szerzeménye Nagy Imre (kezdőbetűiből: NI) jelöletlen sírjára utal. A cenzorok figyelmét ez elkerülte, így az Új Forrás 1984. októberi számában le is közölték. A lapszámot bezúzatták, Nagy Gáspár pedig kénytelen volt lemondani írószövetségi tisztségéről. A Fiú naplójából a Tiszatáj 1986. júniusi számában jelent meg, s egyik oka volt a pártállami vezetés újabb irodalmi folyóiratot érintő retorziójának: a lapszámot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották. 2006-ban 1956 fénylő arcai címmel ’56-os tematikájú verseskötetet jelentetett meg.
Művei: Koronatűz (versek, 1975), Halántékdob (versek, 1978), Földi pörök (versek, 1982), Áron mondja (gyermekversek, 1986), Kibiztosított beszéd (versek, 1987), Múlik a jövőnk (versek, 1989), Mosolyelágazás (versek, 1993), Fölös ébrenlétem (versek, 1994), Zónaidő (vers, műfordítás, esszé, 1995), Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (prózakötet, 1995), Tudom, nagy nyári délután lesz (versek, 1998), Szabadrabok (egybegyűjtött versek 1968-1998, 1999), Kanizsa-vár (vissza) (prózakötet, 1999), Hullámzó vizeken kereszt (versek, 2000), Húsz év a kétezerből (versek, 2000), Amíg fölragyog a jászol (versek, 2001), Ezredváltó, sűrű évek (versek, 2003), Szavak a rengetegből (esszék, kritikák, 2004), Közelebb az életemhez (emlékezések, vallomások, 2005), 1956 fénylő arcai (versek, 2006), Sárfelirat (posztumusz versek) (2007), Összegyűjtött versei (2007), Szaltószabadság (válogatott versek, 2008)
Díjai: Radnóti-díj (1977), Clevelandi József Attila-díj (1985), József Attila-díj (1990), Magyar Művészetért díj (1990), Greve-díj (1992), Artisjus irodalmi díj (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1993), Kölcsey-díj (1994), Ratkó József-díj (1994), Getz-díj (1995), Balassi Bálint-emlékkard (1999), Kossuth-díj (2000), Arany János-díj (2005), Magyar Örökség díj (2006), Prima díj (2006), Mikszáth Kálmán-díj (2007), Kölcsey-emlékplakett (2007)
Németh László (Nagybánya, 1901 – Budapest, 1975) író, esszéista, műfordító, orvos, tanár. 1925-ben végzett a budapesti orvosi egyetemen. Fogorvosként, iskolaorvosként, majd középiskolai tanárként tevékenykedett. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett 1937-ig. 1934-ben rövid ideig Fülep Lajossal és Gulyás Pállal szerkesztette a Válasz című folyóiratot. A Magyar Rádióban az irodalmi osztály irányítója volt (1934–35). Publicistaként vállalt szerepet az 1956-os forradalomban (elsősorban Emelkedő nemzet című írásával), de a változások előkészítésében is meghatározóak művei, például az 1953-as Galilei című dráma.
Művei: Emberi színjáték (regény, 1929, megjelent: 1944), Gyász (regény, 1930, megjelent: 1935), Ortega és Pirandello (esszé, 1933), Ember és szerep (önéletrajzi esszé, 1934), Magyarság és Európa (esszé, 1935), Magyarok Romániában (esszé, 1935), San Remo-i napló (esszé, 1935), Bűn (regény, 1937), Villámfénynél (dráma, 1937), A Medve utcai polgári (esszé, 1937), Kocsik szeptemberben (regény, 1938), Berzsenyi (esszé, 1938), Alsóvárosi búcsú (regény, 1938), Kisebbségben (esszé, 1939), Szerdai fogadónap (regény, 1939), Magyar ritmus (esszé, 1940), Téli hadjárat (esszék, 1940), Szekfű Gyula (esszé, 1940), A minőség forradalma (esszégyűjtemény, 1940), Készülődés (esszégyűjtemény, 1941), A másik mester (regény, 1941), Széchenyi (esszé, 1942), Cseresnyés (dráma, 1942), Magam helyett (önéletrajzi esszé, 1943), Lányaim (esszék, 1943), Móricz Zsigmond (esszé, 1943), Az értelmiség hivatása (esszék, 1944), A tanügy rendezése (esszé, 1945), Széchenyi (dráma, 1946), Erzsébet-nap (dráma, 1946), Eklézsia-megkövetés (dráma, 1946), Iszony (regény, 1947), Égető Eszter (regény, 1956), Történeti drámák 1-2. (1956), II. József (dráma, 1956), Társadalmi drámák I-II. (1958), Változatok egy témára (drámák, 1961), Sajkódi esték (esszék, 1961), Mai témák (drámák, 1963), A kísérletező ember (esszék, 1963), Irgalom (regény, 1965), Újabb drámák (1966), Puskin (esszé, 1967), Kiadatlan tanulmányok (1968), Negyven év – Horváthné meghal – Gyász (pályatörténet, novellák, regény, 1969), Az én katedrám (esszégyűjtemény, 1969), Két nemzedék (esszégyűjtemény, 1970), Szerettem az igazságot (drámagyűjtemény, 1971), Kísérleti dramaturgia (drámagyűjtemény, 1972), Európai utas (esszégyűjtemény, 1973), Megmentett gondolatok (esszégyűjtemény, 1975), Drámák (1977), Homályból homályba (önéletrajzi írások, 1977), Utolsó széttekintés (esszék, drámák, vallomások, 1980), Aurél a Kékesre megy – Akasztófavirág (kisregények, 1985), Sorskérdések (esszégyűjtemény, 1989), Életmű szilánkokban (esszégyűjtemény, 1989), Németh László élete levelekben (1993), Ha én miniszter lennék. Levél egy kultúrpolitikushoz (esszé, 1997), A felelősség szorításában (esszégyűjtemény, 2001), A feltámadt költő (versek, verses drámák, 2004), Napló (2006), Levelek Magdához (2009), A magyar forradalomról (feljegyzések, 2011).
Díjai: József Attila-díj (1952), Kossuth-díj (1957), Herder-díj (1965), Batsányi-díj (1968).
Obersovszky Gyula (Pécs, 1927 – Budapest, 2001) költő, író, újságíró. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában. Október 24-én megalapította az Igazság című lapot, amelynek szerkesztője volt. 1956. november 4-e után Élünk címmel indított illegális újságot. Részt vett az 1956. november 23-ai „néma” és az 1956. december 4-ei nőtüntetés megszervezésében. 1956 decemberében letartóztatták. 1957 júniusában első fokon izgatás vádjával négy év szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett; a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 24-én az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Végül az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967 és 1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője volt.
Művei: Ha lennél; Zenés örökkévalóság (versek, 1971), Azt megírni nem lehet (versek, 1981), A kikericsek mind kinyíltak (versek, 1987), Piros levelek (regény, 1989), Piros egér – Piros madár (regények, 1990), Levelem X-hez (1991), Terek (versek, 1991), Jövök a tisztességből, megyek az árvaságba (versek, 1991), Levelek a szerelmek tárgyköréből (novellák, 1993), Egy mondat a tengerről (esszé, 1993), Piros történetek a vörös pokolból (versek, 1994), Prelűd halál után (gyűjteményes kötetek, 1995-2000), Fekete levelek (regény, 1997), Piros kalitka (novellák, 1999), Tóth Ilona: a magyar Jeanne d’ Arc (életrajz, 1999).
Díjai: Nagy Imre-emlékplakett (1994, 1996), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997), Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj (1999), Táncsics Mihály-díj (2001)
Oláh János (Nagyberki, 1942 – Budapest, 2016) költő, író, szerkesztő. Mezey Katalin író, költő férje, Lackfi János költő édesapja. 1966-ban végzett az ELTE magyar–népművelés szakán. A Kilencek nevű költőcsoport tagja volt. 1989 és 1994 között a Remetei Kéziratok című irodalmi periodika szerkesztője és kiadója. 1994-től 2016-ig a Magyar Napló főszerkesztője. Visszatérés című, 1979-ben megjelent regényében (a Közel című mű II. részében) a korban szokatlan nyíltsággal írt az 1956-os forradalom leveréséről. Ebből az is kiderül, hogy kisfiúként majdnem megsebesült a Juta dombi ütközet során.
Művei: Fordulópont (versek, 1972), Közel (regény, 1976), Visszatérés (regény, 1979), Jel (versek, 1981), Az őrült (regény, 1983), Az Örvényes partján (elbeszélések, 1988), Válogatott versek – Selected poems (Mezey Katalinnal, 1990), Elbeszélések – Erzählungen (Mezey Katalinnal, 1990), Nagyító fény (válogatott versek, 1991), Kenyérpusztítók (dráma, 1994), Vérszerződés (novellák, 2001), Por és hamu (versek, 2002), Száműzött történetek (elbeszélések, 2011), Közel (a Közel és a Visszatérés egyesített, átdolgozott kiadása, 2014), Belső tükör (összegyűjtött versek, 2014).
Díjai: József Attila-díj (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004), Márai Sándor-díj (2012), Magyarország Babérkoszorúja díj (2014)
Örkény István (Budapest, 1912 – Budapest, 1979) író, műfordító. Gyógyszerészeti tanulmányait 1934-ben fejezte be Budapesten. Dramaturg és kiadói lektor volt, majd gyógyszergyárban dolgozott mérnökként. Publicistaként fontos szerepet játszott az 1956-os forradalomban. 1956 (1957) után éveken keresztül publikációs tilalommal sújtották. 1963-tól szabadfoglalkozású író.
Művei: Tengertánc (elbeszélések, 1941), Amíg idejutottunk – Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban (riportkötet, 1946), Lágerek népe (dokumentumregény, 1947), Voronyezs (dráma, 1947), Hajnali pisztolylövés (elbeszélések, 1947), Budai böjt (elbeszélések, 1948), A borék (dráma, 1948), Idegen föld (elbeszélések, 1949), Házastársak (regény, 1951), Koránkelő emberek (riportok, elbeszélések, 1952), Hiszek a szabadságban. Chaplin élete (1954), Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954), Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956), Nehéz napok (regény, 1957), Jeruzsálem hercegnője [benne: Macskajáték], elbeszélések, kisregény, 1966), Nászutasok a légypapíron [benne: Tóték], elbeszélés, kisregény, 1967), Tóték (dráma, 1967), Egyperces novellák (1968), Időrendben I. Válogatott novellák, (1971), Időrendben II. Regények (1972), Időrendben III. Színművek (1972), Időrendben IV. Arcképek, korképek (1973), Vérrokonok (dráma, 1975), Kulcskeresők (dráma, 1977), Meddig él egy fa? (novellák, 1976), „Rózsakiállítás” (regény, 1977), Az utolsó vonat (kisregény, elbeszélések, 1977), Élőszóval (összegyűjtött drámák, 1978), Egy négykezes regény tanulságos története (kisregény, 1979), Forgatókönyv (dráma, 1979); Novellák I-II. (1980); Párbeszéd a groteszkről. Beszélgetések Örkény Istvánnal (1981), Babik (kisregény, 1982), Önéletrajzom töredékekben. Befejezetlen regények (1984), Visszanézve. Arcképek, korképek (1985), Búcsú. Kiadatlan novellák (1989), Levelek egypercben. Levelek, emlékezések, interjúk a hagyatékból (1992, 1996).
Díjai: József Attila-díj (1955, 1967), A Fekete Humor Nagydíja (Párizs, 1969), Kossuth-díj (1973).
Papp Tibor (Tokaj, 1936) költő, író, műfordító, szerkesztő. Az 1956-os forradalmat követően – 1957-ben – elhagyta Magyarországot. 1957–1961 között a liège-i Műszaki Egyetem hallgatója volt Belgiumban. 1960–1961 között a Dialogue című francia nyelvű belga irodalmi folyóirat egyik alapítója és szerkesztője volt. 1961-ben Párizsba költözött. 1962-től a Magyar Műhely című folyóirat és könyvkiadó (1989-től magyarországi lap) alapító felelős szerkesztője. 1989 óta a világ első számítógépen működő irodalmi folyóirata, az Alire alapítója és szerkesztője. 1992 óta a francia írószövetség vezetőségi tagja. Innen el című regényében 1956-os emlékeit dolgozta fel.
Művei: Sánta vasárnap (versek, 1964), Elégia két személyhez vagy többhöz (versek, 1968), Vendégszövegek 1. (versek, 1972), Vendégszövegek 2-3. (versek, 1984), Transparence et Opacité (Pierre Pica-val, 1988), Icones – Ikonok (Claude Maillard-dal, 1991), Múzsával vagy múzsa nélkül? Irodalom számítógépen (tanulmányok, 1992), Disztichon Alfa (automatikus versgenerátor, 1993), Vendégszövegek 4. (versek, 1995), Vendégszövegek 5. (versek, 1997), Térvers/képek (versek, 1998), A Hinta-palinta szöveghordalékából (versek, 2000), Generált versek és Logo-mandalák (versek, 2001), Vendégszövegek (n) (versek, 2003), Egy kisfiú háborús mozaikja (regény, 2003), Avantgárd szemmel költészetről, irodalomról (tanulmányok, 2004), Olivér könyve (regény, 2004), Avantgárd szemmel költőkről, könyvekről (tanulmányok, 2007), A pálya mentén (interjúkötet, Prágai Tamással, 2007), 25×25. Bűvös négyzetek (versek, 2007), Avantgárd szemmel az irodalmi világról (tanulmányok, 2008), Avantgárd szemmel. Zadkine-tól Záborszkyig (tanulmányok, 2009), Óraköltemények (versek, 2010), Innen el (regény, 2012), Emlékmeder (versek, 2016)
Díjai: József Attila-díj (2003), Az Év Könyve-díj (2005)
Páskándi Géza (Szatmárhegy, Románia, 1933 – Budapest, 1995) író, költő, esszéista, publicista. Az 1956-os magyar forradalommal összefüggésben lévő romániai politikai tisztogatások során 1957-ben Kolozsváron letartóztatták, majd állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. Nagy Imréék kivégzéséről 1958-ban verset ír a szamosújvári börtönben Temetőbogarak címmel. 1963 februárjában amnesztiával szabadult Salciáról. Szabadulása után Bukarestben dolgozott, majd 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként működött. 1974-ben áttelepült Magyarországra. Itt a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja.
Művei: Piros madár (versek, 1956), Holdbumeráng (versek, 1966), Szebb a páva, mint a pulyka (gyermekversek, 1968), Zápfog király nem mosolyog (mesék, 1969), Az eb olykor emeli lábát (párbeszédek, színművek, 1970), Tű foka (versek, 1972), A vegytisztító becsülete (elbeszélések, 1973), Tornyot választok (történelmi dráma, 1973), Beavatkozás (krimi-regény, 1974), Színművek: A rejtekhely, Időszak, A hülyegyerekek avagy A vándorköszörűs, A sor (1974), A szárnyas bocs (mesék, 1975), Papírrepülő eltérítése (versek, 1976), A sárikás anyós (eposzok, 1979), Tréfás-pipás-kupakos (gyermekversek, 1979), A királylány bajusza (mesejátékok, 1984), Erdélyi triptichon (drámák, 1984), A szabadság színeváltozásai (esszék, 1984), A szalmabábuk lázadása (meseregény, 1985), A szörnyszülött (elbeszélések, 1985), Üvegek (novellák, 1986), Az árnyékfejtők (regény, 1988), A sírrablók (regény, 1989), A Nagy Dilettantissimo (versek, 1990), A Nagy Légyölő (meseregény, 1991), Az Árpád-házi Triptychon (drámák, 1994), Begyűjtött vallomásaim (önéletírás, 1996).
Díjai: a Román Írószövetség Díja (1968, 1970), Pezsgő-díj – a Romániai Magyar Kritikusok díja (1971), József Attila-díj (1977), 1956-os Emlékérem (1991), Kossuth-díj (1993), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Szép Ernő-díj (posztumusz, 1997), Magyar Örökség díj (posztumusz, 2015)
Petri György (Budapest, 1943 – Budapest, 2000) költő, műfordító, újságíró. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975 és 1988 között publikálási tilalom alá helyezték; versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981 és 1989 között a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt. Számos, a korban provokatívnak számító 1956-os tematikájú verset írt az 1970-es, ’80-as években.
Művei: Magyarázatok M. számára (versek, 1971), Körülírt zuhanás (versek, 1974), Örökhétfő (versek, 1981), Hólabda a kézben (versek, 1984), Azt hiszik (versek, 1985), Valahol megvan (versek, 1989), Ami kimaradt (versek, 1989), Valami ismeretlen (versek, 1990), Petri György versei (1991), Sár (versek, 1992), Versek, 1971-1995 (1996), Petri György művei (1996), Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek (2003), Petri György munkái II. – Összegyűjtött műfordítások (2004), Petri György munkái III. – Összegyűjtött interjúk (2005), Petri György munkái IV. – Próza, dráma, vers, naplók és egyebek (2007).
Díjai: Déry Tibor-díj (1989, 1994), József Attila-díj (1990), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997)
Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész. 1953 és 1958 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatója volt. Részt vett az 1956-os forradalomban. Forradalmi szerepvállalásáért 1959-ben internálták. 1960-ban szabadult. 1965 óta a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, valamint a 20. századi osztály vezetője, 1992-től igazgató-helyettese, 1996 óta tudományos tanácsadója. 1990-től a Literatura főszerkesztője. 1995 és 2001 között az Írószövetség elnöke. 1994-től az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivője. 2002 és 2007 között az Illyés Közalapítvány elnöke.
Művei: Kuncz Aladár (monográfia, 1968), Déry Tibor (monográfia, 1974), Regénytükör (tanulmányok, 1977), Radnóti Miklós (monográfia, 1977), Sorsát kereső irodalom (tanulmányok, 1979), Versek közelről (tanulmányok, 1980), A tárgyias költészettől a mitologizmusig (monográfia, 1981), Az újabb magyar irodalom 1945–1981 (tanulmányok, 1982), A transzilvánizmus (monográfia, 1983), Emlék és varázslat. Vallomások Radnóti Miklósról (tanulmányok, 1984), Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról (monográfia, 1986), Jékely Zoltán (monográfia, 1986), A nyugati magyar irodalom 1945 után (monográfia, Béládi Miklóssal, Rónay Lászlóval, 1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (tanulmányok, 1987), Költészet és népiesség (tanulmányok, 1987), Mindenség és történelem. Juhász Ferenc eposzai (tanulmányok, 1988), Irodalmunk szabadságharca: egy esztendő irodalmi élete – 1956 (tanulmányok, 1989), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (tanulmányok, kritikák, 1990, 1998), Noé bárkája (tanulmányok, 1991), Napló a történelemről (esszék, cikkek, Medvigy Endrével, 1992), A romániai magyar irodalom (monográfia, 1992), Negyedik Európa (tanulmányok, 1992), Magyar girondisták (tanulmányok, 1993), Ezredvég (tanulmányok, 1993), Az idő fölött: 1956 (cikkek, 1993), Nyugati égbolt. Tanulmányok a nyugati magyar irodalomról (tanulmányok, 1994), A negyedik esztendő (cikkek, 1994), Erdélyi tükör (tanulmányok és emlékezések, 1995), Kárpát-medencei körséta (tanulmányok, 1995), Vázlat az egészről. Déry Tibor tizenegy regénye (tanulmányok, 1995), Politika és poétika. Tanulmányok a népi irodalomról (tanulmányok, 1996), Kisebbségben és magyarságban. Tanulmányok a szlovákiai magyar irodalomról (tanulmányok, 1997), Között. Irodalom és közélet (tanulmányok, 1997), Másik Magyarország. Tanulmányok a Nyugat íróiról (tanulmányok, 1997), Az irodalom védelmében (tanulmányok, cikkek, 1998), Épülő hidak. Románok és magyarok (tanulmányok, 1998), Párbeszéd anyanyelven (tanulmányok, 1998), Két választás között. Egy nemzeti liberális naplója (napló, 1999), Szövegközelben. Verselemzések századunk magyar lírájából (verselemzések, tanulmányok, 1999), Az írás értelme (tanulmányok, 2000), Változatok az avantgárdra (tanulmányok, 2000), Leletmentés. Tanulmányok és kritikák erdélyi írók műveiről (tanulmányok, 2000), Faludy György (monográfia, 2000), Nyugat és Kelet között (esszék, tanulmányok, 2000), Változó Erdély (tanulmányok, 2001), Erdélyi műhely (cikkek, 2001), Erdély hűségében (tanulmányok, 2002), Megújulásra váró hagyomány (tanulmányok, 2002), Villanófényben (cikkek, 2002), Kulcsok Erdélyhez (tanulmányok, 2002), Magyarok között a nagyvilágban: úti beszámolók 1980-2001 (2003), Költői univerzum (tanulmányok, 2003), Fordulat Erdélyben 1988-1990 (cikkek és beszámolók, 2003), Tükör és minta (előadások és tanulmányok, 2004), Erdélyi tetőn (tanulmányok, 2004), A költészet szigettengere (tanulmányok, 2004), A szellem kiskirálya (tanulmányok, 2004), A szigettenger költészete (tanulmányok, 2005), Felelősségünk Erdélyért (cikkek, 2005), Együtt Európában (tanulmányok, 2005), Magyar régiók (tanulmányok, 2005), Mécsvilág (cikkek, 2005), Öt költő (tanulmányok, 2005), Szembenézni a történelemmel (tanulmányok, 2006), Irodalom a korfordulón (tanulmányok, 2006), Változó világban (tanulmányok és előadások, 2007), Számadás az ünnepről – Írások az ötvenhatos forradalom félévszázados évfordulójára (2007), A szellem stratégiája: tanulmányok és előadások (2007), Sokarcú erdélyiség: tanulmányok és jegyzetek (2007), Cselényi László (kismonográfia, 2008), Európa vonzásában (tanulmányok, 2008), Egyensúlykeresés (cikkek, tanulmányok, 2008), Arion lantja: tanulmányok Somlyó György költészetéről (2009), Hazatért irodalom. Tanulmányok a nyugati magyar irodalomról (2009), Kihívás és felelősség. Irodalmunk Európában. Tanulmányok (2009), Példázatos krónikák. Irodalmi tanulmányok (2009), Régió Európában: a Vajdaság. Irodalom, nemzet, régió. Tanulmányok és kritikák (2009), Hazatérő irodalom. Tanulmányok nyugati magyar írókról (2010), A szellem önvédelme. Írások Radnóti Miklósról (2010), Egy eszme indul. Reményik Sándor arcképéhez (tanulmányok, 2011), A marosvécsi várban, Az Erdélyi Helikon íróiról (tanulmányok, 2012), Varázslat és hatalom. Tanulmányok a huszadik század első felének magyar költőiről (2012), Dunántúli tükör. Portrévázlatok és kritikák (2013), A félmúlt könyvei. Könyvismertetések (2013), Jelenben élő múlt. Irodalmi tanulmányok (2013), Műhely Kolozsváron. Írások a Korunk című folyóiratban (2013), A lélek térképe. Tanulmányok és előadások (2014), A magyar irodalom köztársasága. Irodalomtörténeti tanulmányok (2014), Varázskörben. Tanulmányok és előadások (2014), Határok nélkül. Tanulmányok (2015), Magyar Erdély. Tanulmányok (2015), Történelmi sorsfordulók. Az I. világháború a magyar irodalomban (tanulmányok, 2015), Magyar irodalom – határok nélkül (tanulmányok, 2016), Válaszutak (tanulmányok, 2016)
Díjai: MTA kritikai nívódíj (1970), Akadémiai Díj (1989), 1956-os emlékérem (1991), József Attila-díj (1991), az Év Könyve-jutalom (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), Cívis-díj (1996), Nagy Imre-emlékplakett (1996), Bocskai István-díj (1998), Nagy Lajos-díj (1998), Jósika Miklós-díj (2002), Fábry Zoltán-díj (2002), Széchenyi-díj (2003), Julianus-díj (2004), Nemes Nagy Ágnes-díj (2005), Komlós Aladár-díj (2007)
Sárközi Mátyás (Budapest, 1937) író, kritikus, műfordító, szerkesztő. Sárközi György író, költő és Sárközi Márta szerkesztő, író fia, Molnár Ferenc író unokája. Az 1956-os forradalom leverése után Nyugatra távozott és Angliában telepedett le. 1957 és 1961 között a londoni St. Martin Képzőművészeti Akadémia könyvillusztrátori szakán tanult, majd a BBC magyar osztályán dolgozott. 1963 és 1966 között a müncheni Szabad Európa Rádió, 1966 és 1977 között ismét a BBC magyar osztályának munkatársa, 1977 és 2004 között külső munkatársa volt.
Művei: Közel és távolban (elbeszélések, 1963), Csillagtúra (elbeszélések, 1968), Korok és körök (tárcák, 1972), A Rákosi-korszak irodalompolitikája (tanulmány, 1980), Torkig Bizánccal (elbeszélések, 1987), Színház az egész világ (regény, 1995), Feljegyzések a zöld füzetből (napló, 2001), Levelek Zugligetből (regény, 2003), Albion köd nélkül (esszék, 2004), A Király utcán végestelen-végig (elbeszélések, 2006), Vízszintes zuhanás (napló, 2007), Hol köt ki a komp? (elbeszélések, 2008), Micsoda életek! – Emigránsok Angliában (esszék, 2008), Liliom öt asszonya (életrajzi regény, 2008), A bizarr évei. Élet és irodalom Rákosi Mátyás alatt (esszé, 2009), Vérbeli várbeliek (novellák, 210), A szfinxtől egy üres szobáig (művészeti írások, 2012), Párban magányban (életrajzi regény, 2012), Tamperdü. Az elvesztett Zugliget nyomában (novellák, 2013), Túl az ezrediken (tárcák, 2014), Csé – Cs. Szabó László életműve (tanulmány, 2014), ’34, ’44, ’56 – PLUSZ (elbeszélések, interjú, 2016)
Díjai: Nagy Imre-emlékplakett (1993), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), József Attila-díj (2004), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2009), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)
Sulyok Vince (Ménfő, 1932 – Oslo, 2009) költő, író, műfordító. 1956-ban az Egri Tanárképző Főiskolán a MEFESZ vezetőségi tagja volt. 1957-ben Jugoszláviába, majd Norvégiába emigrált. 1963-ban fejezte be felsőfokú tanulmányait az Osloi Egyetem bölcsészkarán. 1964-től az osloi Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa, majd 1994-től főkönyvtárosa. Norvégra fordította Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Illyés Gyula, József Attila, Konrád György műveit.
Művei: Rámdöntött világ (versek, 1958), Céltalan ég alatt (versek, 1961), Ungarns historie og kultur (tanulmány, 1994), Fényörvény életünk. Szubjektív válogatás 44 év verseiből (1997), Tegnapodban élsz (versek, 2002), Szegény ország (versek és műfordítások 1956-ról, 2006), Vérezni kezd a tenger (versek, 2009)
Díjai: Petőfi-emlékérem (1972), Ady-emlékérem (1978), Bethlen Gábor-díj (1994), Pro Cultura Hungarica-díj (1996), Árpád-érem (1997), Nagy Imre-emlékplakett (1999), Révai Miklós-érem (2000)
Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900 – Budapest, 1957) költő, műfordító. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. 1956 őszén a Petőfi Párt néven újjáalakult Nemzeti Parasztpárt írói irányító testületének a tagja volt. Az Irodalmi Újság november 2-i számában üdvözölte a forradalmat Ima a jövőért című írásában. Nyolc társával aláírta azt az írói nyilatkozatot, amely a Kossuth téri vérengzés után a forradalom tisztaságáért emelt szót.
Művei: Föld, Erdő, Isten (versek, 1922), Kalibán (versek, 1923), Fény, fény, fény (versek, 1925), A Sátán műremekei (versek, 1926), Te meg a világ (versek, 1932), Különbéke (versek, 1936), Harc az ünnepért (versek, 1938), Régen és most (versek, 1943), Tücsökzene (versek, 1947), A huszonhatodik év (versek, 1957), Összegyűjtött versei (1960), Érlelő diákévek: Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből (1979), Könyvek és emberek az életemben (prózai írások, 1984), Bírákhoz és barátokhoz: Napló és védőbeszédek 1945-ből (1990), Vers és valóság: Összegyűjtött versek és versmagyarázatok (1990).
Díjai: Baumgarten-díj (1932, 1937, 1944), József Attila-díj (1954), Kossuth-díj (1957)
Szathmáry György (Szolnok, 1928 – Szolnok, 1990) költő. A Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-filozófia szakán kezdte meg felsőbb tanulmányait, de 1948-ban „összeesküvés” vádjával hét hónapra internálták. Nem folytathatta az egyetemet, dolgozni kényszerült. Visszatért Szolnokra, és szórakoztató zenészként kereste kenyerét. 1952-ben ismét letartóztatták, egy koncepciós per vádlottjaként először 15, másodfokon 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Tatabányán, majd Vácott raboskodott. A Füveskert költőcsoport tagja volt. 1956 nyarán feltételesen szabadlábra helyezték. A Kádár-rezsimben nem találta meg a helyét, nyugdíjazásáig szórakoztató zenészként dolgozott szerte az országban.
Művei: Sejtések könyve (versek, műfordítások, 1998), A Sejtések Könyve szonettjei (2016)
Tamási Áron (Farkaslaka, 1897 – Budapest, 1966) író. 1922-ben a kolozsvári Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát. 1923 és 1926 között Amerikában élt. Majd visszatért Erdélybe, Kolozsvárra, ahonnan 1944-ben Budapestre költözött, és ott is élt haláláig. 1945 és 1947 között parlamenti képviselő. 1956-57-ben a Magyar Írók Szövetségének társelnöke; fontos szerepet vállalt az Írószövetség forradalmi megmozdulásaiban. 1956 decemberében ő szövegezte meg a Gond és hitvallás című memorandumot, amely a magyar írók forradalom melletti kiállását tanúsította. A forradalom után egy ideig nem jelenhetnek meg művei, személyét az állambiztonság évekig figyelemmel kíséri.
Művei: Lélekindulás (novellák, 1925), Szűzmáriás királyfi (regény, 1928), Erdélyi csillagok (novellák, 1929), Hajnali madár (novellák, 1929), Helytelen világ (novellák, 1931), Címeresek (regény, 1931), Ábel a rengetegben (regény, 1932), Ábel az országban (regény, 1933), Ábel Amerikában (regény, 1934), Énekes madár (dráma, 1934), Rügyek és reménység (novellák, 1935), Jégtörő Mátyás (regény, 1935), Ragyog egy csillag (regény, 1938), Virágveszedelem (novellák, 1938), Szülőföldem (szociográfia, 1939), Magyari rózsafa (regény, 1941), Három játék (drámák, 1941), Csalóka szivárvány (dráma, 1942), Tamási Áron összes novellái (1942), Téli verőfény (novellák, 1942), Virrasztás (esszék, 1943), A legényfa kivirágzik (válogatott elbeszélések, 1945), Szívbéli barátok (ifjúsági regény, 1946), Hullámzó vőlegény (dráma, 1947), Zöld ág (regény, 1948), Kikelet (válogatott elbeszélések, 1949), Bölcső és bagoly (önéletrajzi regény, 1953), Hazai tükör (regény, 1953), Szegénység szárnyai (novellák, 1954), Kakasok az édenben (drámák, 1956), Elvadult paradicsom (novellagyűjtemény, 1958), Világ és holdvilág (novellagyűjtemény, 1958), Szirom és Boly (regény, 1960), Játszi remény (prózakötet, 1961), Akaratos népség. Színpadi művek 1-2. (1962), Hétszínű virág (novellagyűjtemény, 1963), Világló éjszaka (novellák, 1966), Vadrózsa ága (önéletrajzi regény, 1966), Tamási Áron összes novellái 1-2. (1979), Tiszta beszéd. Publicisztikai írások 1923-40 (1981), Jégtörő gondolatok (útirajzok, esszék, 1982), Tamási Áron színjátékai 1-2. (1987-1988), Gondolat és árvaság (esszék, cikkek, 2000), Szellemi őrség (esszék, cikkek, útirajzok, 2001), Emberi szavak (beszélgetések, vallomások, naplójegyzetek, 2003).
Díjai: Baumgarten-díj (1929, 1930, 1933, 1943), Corvin-koszorú (1940), Kossuth-díj (1954).
Tamási Lajos (Nagykónyi, 1923 – Budapest, 1992) költő, újságíró, szerkesztő. Az 1956-os forradalom idején a Szabad Magyar Rádió kormánybiztos-helyettese volt. Tagja volt annak az írószövetségi küldöttségnek, amely azt követelte, hogy Nagy Imre álljon a forradalom élére. 1956. december 6-án letartóztatták, de másnap kiszabadult. 1960-tól a Csepel című üzemi újság irodalmi mellékletét szerkesztette. 1962-ben megszervezte az Olvasó Munkás Klubot, amelyet 1983-ig vezetett. Piros a vér a pesti utcán című költeménye az 1956-os forradalom egyik emblematikus művének tekinthető, amely az Irodalmi Újság november 2-i, „forradalmi” számában látott napvilágot.
Művei: A harmadik szerszám (versek, 1950), Munkások (versek, 1952), Dal az ifjúságról (versek, 1955), Keserves fáklya (versek, 1957), A ledöntött kőfal (versek, 1963), A vas gyötrelme (versek, 1968), Zugligeti ősz (versek, 1985), Hazatérés (válogatott versek, 1993).
Díjai: József Attila-díj (1951, 1952), SZOT-díj (1984)
Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918 – Párizs, 2004) író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró. 1938 és 1947 között Franciaországban élt. 1947-től Magyarországon újságíróként dolgozott. 1953 után Nagy Imre híve lett. Aktívan részt vett a Petőfi Kör vitáiban, emiatt kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. A forradalomban való szerepvállalása miatt 1957-ben letartóztatták, és másfél évre börtönbe zárták. 1963-tól ismét Franciaországban élt.
Művei: Jogászfalva (szatirikus napló, 1938), Nourri, blanchi (versek, Jacques Koberrel, 1948), Gyári belépő (riportok, 1950), Elmondta Huda Mihály… (Egy téglagyári munkás élettörténete) (regény, 1951), Igaz történetek nagy építkezésekről (riportok, 1952), Ruffy Péter riporteri munkájáról (dokumentumpróza, 1954), Izgalmas órák (filmregény, 1954), Tücsök (riportok, elbeszélések, 1963), Reise im Regenbogen (próza, 1965), L’ intérieur du spectre (regény, 1965), Sidney (színdarab, 1966), Les oranges (színdarab, 1976), Minipasseport (regény, 1978), Au nom de la classe ouvriere (Kopácsi Sándorral, emlékezés, 1979), Transitville. Etranges émigrants de l’Est (ankét, 1982), Lévrier afghan (regény, 1982), A tengervíz sós: emlékezés az íróperre (1987, 1994), Kacagj a vaskerék alatt! (novellák, 1990), Igor hazatér (regény, 1990), A lány az Eiffel-torony fölött (regény, 1992), Minimítoszok (levelezés Örkény Istvánnal, 1997), Röviden (prózakötet, 2002)
Díjai: József Attila-díj (1953, 1955), A Francia Becsületrend lovagja (1997)
Tóbiás Áron (Szekszárd, 1927) publicista, szerkesztő, rádiós szerkesztő, író. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári oklevelet. 1955 és 1962 között megszakítással a Magvető Könyvkiadó szerkesztője. A forradalom leverése után, 1956. november közepén megszerezte az Írószövetség vezetésének jóváhagyását ahhoz, hogy Bibó István tervezetét a magyar kérdés kompromisszumos megoldására – Varga Domokossal együtt – a Központi Munkástanács elé terjeszthesse. 1957. május 23-án letartóztatták. A „kis íróper” egyik vádlottja volt. A Legfelsőbb Bíróság 1957. október 9-én egyéves börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három évre felfüggesztette. Az 1980-as években az Olvasó Nép című folyóirat szerkesztője volt. Jelentős rádiós munkássága is, amelynek során számos nagy írót bírt szóra.
Művei: Filmkönyvek könyve: magyarnyelvű filmszakirodalom (bibliográfia, 1971), Nyár Zebegényben (tanulmány, 1982), In memoriam Nagy Imre. Emlékezés egy miniszterelnökre (dokumentumkötet, 1989), Kettészelt égbolt: a Magyar Rádió regénye: emberek, történetek, dokumentumok, 1945-1956 (2004), Megmentett hangszalagok (beszélgetések, 2015), „… nőttön nő tiszta fénye”: emlékezések, beszélgetések, dokumentumok 1956-ról (2016).
Tollas Tibor (Nagybarca, 1920 – München, 1997) költő, szerkesztő. A Ludovika Akadémián végezte felsőfokú tanulmányait. 1947-ben háborús bűnök elkövetése vádjával a népbíróság elítélte; kilenc évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. A „váci füveskertiek” költőcsoport tagja volt. 1956 júliusában szabadult. Az év végén külföldre távozott. 1956-tól a Nemzetőr című emigráns irodalmi lap főszerkesztője volt. Nevéhez kötődik a nagyhatású Gloria Victis című antológia, amely az 1956-os forradalom lírai visszhangja volt a nagyvilágban.
Verseskötetei: Csak ennyi fény maradt (1959), Járdaszigeten (1967), Eszterlánc (1969), Irgalmas fák (1975), Évgyűrűk (1979), Forgószélben (1983), Varázskör (1988), Hazafelé (1991).
Díjai: clevelandi József Attila-díj (1988), Posztumusz Magyar Örökség Díj (1998)
Tóth Bálint (Keszthely, 1929 – Budapest, 2017) költő, író, műfordító. 1951 és 1955 között államellenes szervezkedés vádjával szabadságvesztését töltötte. A börtönben a Füveskert nevű költőcsoport tagja volt. 1955-ben amnesztiával szabadult. 1956 novemberében a Politikai Foglyok Forradalmi Bizottságának elnökségi tagja volt. 1957 júniusa és decembere között kémkedés gyanújával letartóztatták, vádemelés nélkül szabadult. 1970 óta szabadfoglalkozású íróként élt.
Művei: Nehéz örökség (versek, 1969), Hetedik évad (versek, 1975), Túl a vesztett kert fáin (versek, 1980), Nyiss kaput, angyal (versek, 1988), Krisztinavárosi körmenet (válogatott és új versek, 1991), A senki földjén (novellák, 1998), Varázsduda (gyermekversek, 2000), Magyar Litánia (vers, 2011)
Díjai: József Attila-díj (1984), József Attila-díj (1990, Cleveland), a Giorgio La Pira költészeti és prózaírói pályázat díja (1992), Literatura-díj (1994), Balassi Bálint-emlékkard (1997), Salvatore Quasimodo-díj (1997), Nagy Imre-emlékplakett (1997), Pro Literatura-díj (1999), Magyar Művészetért Alapítvány Díja (1999), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2009)
Varga Domokos (Kunszentmiklós, 1922 – Budapest, 2002) író, újságíró. 1947-től a Cserkészfiúk, illetve a Március Tizenötödike szerkesztőjeként dolgozott, később különböző lapoknál újságíró volt. 1953 után Nagy Imre reformtörekvéseit támogatta. A forradalom alatt rádióműsorokat készített. 1956. november 12-én „Forradalmi Ifjúság” aláírással szovjetellenes röplapot készített. 1956. november 14-én a Központi Munkástanács ülésén felolvasta Bibó István kibontakozási tervezetét, amelyet Tóbiás Áronnal a Magyar Írók Szövetsége titkárainak jóváhagyásával vittek magukkal az ülésre. 1957 januárjában letartóztatták. A „kis íróper” egyik vádlottja volt. 1957. októberében 2 év börtönbüntetésre ítélték. 1958-ban szabadult. 1958 és 1968 között erdőmérnökként dolgozott. 1970-től szabadfoglalkozású író. 1992-től a Lyukasóra szerkesztője volt.
Művei: Ipiapacs (ifjúsági regény, 1964), Kutyafülűek (elbeszélések, 1966), Herman Ottó (életrajz, 1967), Kamaszkrónika (önéletrajzi írások, 1971), Fiúkfalva (ifjúsági regény, 1972), Vizek könyve (irodalmi szociográfia, 1976), Édesanyám sok szép szava (regény, 1999), A tölgyfa tetején (válogatott írások, 2000), Víg játék – végjáték (prózai írások, 2002)
Díjai: József Attila-díj (1973), IBBY-díj (1986), A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992), Arany János-díj (1997), Károli Gáspár-díj (1998), Kossuth-díj (2002)
Veres Péter (Balmazújváros, 1897 – Budapest, 1970) író, költő, politikus. Az első világháború idején katona az olasz fronton. 1918-ban a köztársasági hadsereg katonája volt. 1919-ben a balmazújvárosi földosztó bizottság, a munkástanács és a községi direktórium tagja lett. 1919 májusában román hadifogságba esett. 1920-ban, hazatérésekor a Tanácsköztársaság alatt folytatott tevékenységéért egyévi fogházra ítélték Debrecenben. Kiszabadulása után a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében tevékenykedett. 1937-ben a Márciusi Front egyik vezetője. 1945 és 1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke volt. 1945 márciusában az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke lett, fontos szerepet játszott a földreform végrehajtásában. 1947 és 1948 között honvédelmi miniszter. 1954-től 1956-ig a Magyar Írók Szövetsége elnöki tisztségét töltötte be. 1956. október 23-án a Bem-szobornál zajlott százezres tüntetésen ő olvasta fel az Írószövetség határozatát, amelyben követelték Nagy Imre visszatérését a kormányba.
Művei: Az Alföld parasztsága (szociográfia, 1936), Számadás (önéletrajz, 1937), Szocializmus, nacionalizmus (tanulmányok, 1939), Gyepsor (elbeszélések, versek, 1940), Mit ér az ember, ha magyar? (esszéisztikus levelek, 1940), Falusi krónika (szociográfia, 1941), Ember és írás (tanulmány, 1941), Népiség és szocializmus (esszék, 1942), Parasztsors – magyar sors (tanulmány, 1944), A válság éveiből (esszék, 1945), A paraszti jövendő (esszé, 1948), Próbatétel (prózakötet, 1950), Szolgaság (regény, 1950), Pályamunkások (regény, 1951), Tél a gyepsoron (elbeszélések, 1951), Ukrajna földjén (napló, 1951), Szegények szerelme (regény, 1952), Laci (elbeszélések, 1953), Asszonyhűség (elbeszélések, 1957), János és Julcsa (regény, 1957), A kelletlen leány (regény, 1960), A Balogh család története (regény, 1961), Tiszántúli történetek (elbeszélések, 1962), Olvasónapló (1962, 1984, 1986), Bölcs és balgatag őseink (esszék, 1968), Napforduló (összegyűjtött elbeszélések, 1970), Történelmi jelenlét (cikkek, tanulmányok, 1970), Szárszó (visszaemlékezések, 1971), Napszámosénekek (versek, 1972)
Díjai: Kossuth-díj (1950, 1952)
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906 – Budapest, 1981) költő, prózaíró. 1945 tavaszától a Szabadság és a Népszava munkatársa, az Athenaeum Könyvkiadó lektora és a Kisdobos című gyermeklap alapító-szerkesztője. 1954-ben Nagy Imre reformtörekvései mellé áll. 1956. szeptember 17-én a Magyar Írók Szövetségének elnökségébe választják. 1956. október 23-án részt vesz a Parlament előtti tüntetésen. Október 27-én aláírója a miniszterelnökséghez címzett írószövetségi előterjesztésnek, amely a felkelők követeléseinek elismerését és a tűzszünet kihirdetését szorgalmazza. 1957. január 17-én letartóztatják, majd a Déry Tibor és társai, ún. „nagy íróperben” három év börtönbüntetésre ítélik. 1958. október 15-én egyéni amnesztiával szabadul. 1962-ig nem jelenhetnek meg írásai
Művei: Csuklódon kibuggyan a vér (versek, 1930), Ülj asztalomhoz (versek, 1932), Kifosztott táj (versek, 1936), A lélek panaszaiból (versek, 1942), A teremtés tanúja (versek, 1945), Gyermekbánat (versek, 1947), Kagylóban tenger (versek, 1947), Ezen a földön (versek, 1948), A hűség és hála éneke (versek, 1949), A pártos éneke (versek, 1950), A nép szívében (versek, 1952), Mint égő lelkiismeret (versek, 1954), Alkonyi halászat (versek, 1956), Tűzből mentett hegedű (versek, 1963), Zuzmara a rózsafán (versek, 1964), Tegnap (próza, 1966), Fölforrt az ég (versek, 1967), Bekerített csönd (versek, 1971), Sirály (versek, 1973), Féktávolságon belül (próza, 1973), Ahogy a kötéltáncosok (versek, 1975), Meszelt égbolt (versek, 1976), Akit az Isten nem szeret (versek, 1976), Reménytelen győzelem (versek, 1979), Mindennapi halálom (versek, 1979), Főhajtás a túlvilágra (versek, 1980), Alszik a szél (versek, 1982)
Díjai: Baumgarten-díj (1947), József Attila-díj (1951, 1974), Kossuth-díj (1949, 1954), Robert Graves-díj (1971), SZOT-díj (1980)