Portálunk tisztelgés azon költőink, íróink előtt, akik részt vállaltak az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésében, vagy akarva, akaratlanul szereplőivé váltak az akkori eseményeknek. De szeretnénk illusztrálni és dokumentálni azt is, hogy miképp él tovább forradalmunk szellemisége, öröksége napjaink irodalmában.
A Magyar Írószövetség, mint a legrégebbi és legnagyobb írószervezet, történelmi hagyományaihoz és morális felelősségvállalásához hűen, méltóképpen kívánt emlékezni a forradalom 60. évfordulóján. Ennek érdekében „Írók a forradalomban” címmel egész programsorozatot indított 2016 tavaszán, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a közönség lehető legszélesebb körét, s azon belül az ifjúságot is megszólítsa, és testközelbe hozza e jeles történelmi esemény irodalmi vonatkozásait.
A programok tartalmi előkészítésére 2015 decemberében emlékbizottságot hívott össze, amelynek tagjai: Erős Kinga kritikus, kiadóigazgató, a Magyar Írószövetség titkára és elnökségi tagja, Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi tanár, Lezsák Sándor költő, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Salamon Konrád történész, az MTA doktora és Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke.
A Magyar Írószövetség programját, amelynek szerves része ez a hiánypótló portál is, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság kiemelten támogatta. Köszönet érte!
Oldalunk „Emlékév 2016” rovatában reprezentáljuk mindazt, amelyet az emlékév 2016 tavaszától 2017 tavaszáig terjedő időszakában létrehoztunk és megszerveztünk. Szöveges összefoglalók, fotó összeállítások és filmfelvételek tükrében összetett képet nyerhet az érdeklődő.
Az „Írók a forradalomban” egy olyan (folyamatosan bővíthető) irodalmi bedekker kíván lenni, amely adott esetben tanároknak is segítséget nyújthat egy-egy tanóra vagy október 23-i ünnepség irodalmi anyagának összeállításában. Itt olyan életrajzokat, alkotásokat, interjúkat, bibliográfiákat találunk, amelyek fókuszában 1956 áll.
Az „Archívum” rovat kiépítése és feltöltése portálunk hosszabb távú célkitűzései közé tartozik. Dokumentumok, hang- és képfelvételek, fotók és egyéb kuriózum értékű anyagok tükrében ízelítőt nyújtunk huszadik századunk egyik legmeghatározóbb történelmi fordulatának irodalmi vonatkozásairól és következményeiről. Ennek a rovatnak a lezárása mondhatni kivitelezhetetlen, hiszen reményeink szerint a mindenkori kutatások minket is érintő dokumentumai idővel mind felkerülhetnek oldalunkra.
A „Diáksarok” fiatalosabb, játékosabb formában kívánja felkelteni és ébren tartani a legifjabbak érdeklődését az 1956-os forradalom és annak irodalmi öröksége iránt.
Tisztelt Látogató! A Magyar Írószövetség 1956-tal vált azzá, ami. A reformok, majd később a forradalom és a demokrácia eszméi mellett való következetes kiállásával olyan tekintélyre tett szert, amely kitartott egészen a rendszerváltásig, s amely mindmáig kötelezi, feladatokat ró rá. De fordítva is igaz: a forradalom nem azzá vált volna, amivé, ha egyik meghatározó szellemi iránytűje nem az írók lettek volna, s általuk a Magyar Írószövetség. Ha fizikailag nem az írók robbantották is ki és vívták meg a szabadságharcot, de gondolataik, kritikáik és alkotásaik termékenyítően hatottak a diákságra, az értelmiségre, a munkásságra.
Szervezetünk akkori lapja, az Irodalmi Újság 1953-tól egyre inkább a változásokat sürgetők fórumává vált, lapjain a kommunista írók egy része is bírálni kezdte a rendszert. A Magyar Írók Szövetségének 1956. szeptember 17-i közgyűlésén háttérbe szorították a pártkatonákat, Veres Pétert választották meg újra elnöknek, és olyan nagyformátumú alkotókat léptettek a vezetőségbe, mint például Déry Tibor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron… Az Irodalmi Újság október 23-án röplapot bocsátott ki az írók kiáltványával, amely a magyar nemzet követeléseit fogalmazta meg. November 2-i, „forradalmi számában” a szövetség nyilatkozata köszönti a forradalmat, s elítél minden önbíráskodást – de ebben a számban olvasható először Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse is Déry Tibor, Füst Milán, Kassák Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Tamási Lajos és mások forradalmat éltető írásai mellett. Szervezetünk Bajza utcai székháza az események egyik szellemi bázisa volt, amelynek falán 2006 óta a hősi halált halt fiatal költő, Gérecz Attila emléktábláját is koszorúzzuk. Az írókhoz kapcsolódik az adománygyűjtő ládák forgalmas főtereken való elhelyezése is, amelyekben az elesett hősök családjainak megsegítésére gyűjtöttek pénzt. Senkinek nem jutott eszébe, hogy kirabolja őket, így váltak ezek a ládák a forradalom tisztaságának szimbólumaivá.
A fegyveres ellenállás felszámolása után a Kádár-kormány hajtóvadászatot indított a szellemi vezetők, így az írók ellen is, akik azonban a végsőkig kitartottak – ez fejeződött ki a december 28-ai taggyűlésükön és az ott elfogadott Gond és hitvallás című nyilatkozatban is, amelyet Tamási Áron fogalmazott: „Meg kell hát szereznünk a nemzeti függetlenséget; s a népi önkormányzat útján meg kell teremtenünk az egészséges társadalmat.”
A berendezkedő újabb diktatúra nem hagyta ezt annyiban, a megtorlás egyenes következménye lett az Írószövetség feloszlatása, majd 1957 őszén az európai méretű tiltakozást is kiváltó ún. „kis és nagy íróper”, amely börtönbe juttatta Varga Domokost, Tóbiás Áront, Fekete Gyulát és Molnár Zoltánt – Déry Tibort, Háy Gyulát, Zelk Zoltánt és Tardos Tibort. Sokan mások tilalmi listára kerültek, elvesztették állásukat, írásaikat nem közölték (pl. Örkény István, Tamási Lajos).
És akkor még nem szóltunk az akkori fiatalokról! Az 1956-ban szabadult, „váci füveskertiek” néven elhíresült költőkről: Kárpáti Kamil, Béri Géza, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Szathmáry György, Gérecz Attila. A Kossuth-téri vérengzés szemtanúiról és sebesültjeiről: Ágh István, Ferdinandy György… A verseikért és helytállásukért bebörtönzött vagy internált Buda Ferencről, Eörsi Istvánról, Obersovszky Gyuláról, Páskándi Gézáról, Pomogáts Béláról… Az egész ’56-os író-emigrációról, amelyből csak a rendszerváltás után települhettek hazájukba vissza alkotóink, legutóbb a nemrég 80. születésnapját ünneplő Makkai Ádám. Csoóri Sándor hosszú évekig nem szerepelhetett sem a rádióban, sem a televízióban. Nagy Lászlónak és Juhász Ferencnek 1965-ig nem jelenhetett meg új kötete…
Kedves Látogatónk, jó olvasást, böngészést, töltekezést kívánunk, bízva abban, hogy tanulságokkal, élményekkel gazdagabban lép tovább az oldalról, amelyet rendszeresen visszatérő vendégként látogat majd, és jó szívvel ajánl másoknak is.